Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

bennetek valami isteni erő, szabadítsátok meg Istennek e szolgáját, ki e szörnyű hideglázban szenved hogy higyjük, miszerint Krisztus tanítványai vagytok.“ Nem is késett az Ur dicső szentéinek közbenjárására a kért kegyelmet megadni ; a beteg u. i. a sz. vértanuk érdemei kitüntetésére e szavak elhangzására annnyira helyre jött hogy a többi utazókkal együtt egészségesen haladhatott haza felé. Más számtalan csodákat is mívelt az Ur szentjei által, midőn visszautaztak úgy, hogy a kik valamelly betegségben szenvedtek, a szentek koporsójához járulván ezek közbenjárására azonnal meggyógyultak. Elérkezett végre az egész nép, férfiak, asszonyok és gyermekek, a szentek seregével Veronába és hálákat adtak az örök Istennek, ki sok év leforgása után szentéit visszahozá azon helyre, hol előbb a vért. koronát elnyerték. Ezután a már említett főpap a meghozott sz. testeket a város falaitól nem messze levő diszegyházba, melly már régóta tiszteletökre emeltetett, nagy óvatossággal elvitte, hol balzsammal, tiszta tömjén és jó- illatu fűszerekkel bekenve egy földalatti kőszekrénybe helyezte, mellynek felső része aranynyal, ezüst-és különféle drága kövekkel volt főlékesitve. Fény és disz környezé az egész várost, kimondhat- lanul örült a benne lakó nép. Elterjedt ezután a hir mindenfelé és mindnyájan, kik élő hittel járultak a sz. sírokhoz, azonnal meggyógyultak bárminő betegségben sinlödtek is. E magasztos csodákat pedig kétségkül a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus tette, ki az Atyával és sz. Lélekkel egységben él és uralkodik mindörökön örökké. Amen. Vértánuságot szenvedtek pedig Isten sz. vértanúi Firmus és Rusztikus Veronában Maximián császár és Anolin tanácsnok idejében Kisasszony hó 9-én ami Urunk Jézus Krisztus uralkodása alatt, kinek tiszteidet és dicsőség örökmindig. Amen.

M. I. N. D.