Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
egyszersmind hogy az Ur szentéi másnap fognak kihallgattatni, ugyanazon éjét imádságban töltötte kérvén az Urat, miszerint tenné öt méltóvá a vértanuk társaságábai fölvételre; reggel fölkelvén imahelyéről, kijelenté a keresztényeknek hogy a városba szándékozik menni a sz. vértanuk megtekintésére. Midőn Kankárius házához ért, hol szent Firmus és Rusztikus tartózkodtak, örömmel sietett a szent püspök hozzájok, megcsókolta őket és igy szóllott: „Jó utón jöttetek ide testvérek! erősödjetek a mi Urunk Jézus Krisztusban és fogadjatok engem is magatokhoz ezen harcra; ime én is társatok akarok lenni ; legyen egy akaratunk, egy harcunk Urunk Jézus Krisztusért hogy méltók lehessünk fölvétetni dicsőségébe és áldani sz. nevét mindörökké;“ mire egy hangon mondák mindnyájan: Arnen. Anolin e közben megparancsolta szolgáinak hogy a szent vértanukat állítsák elő ; kik Kankárius házához, hol ezek tartózkodtak, érkezvén, ott találták velők b. Prokul püspököt is és mondák: Mit akar ez az öreg azok társaságában, kik mindjárt elfognak Ítéltetni? B. Prokul püspök feleié: „Nem elitéltetni, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus által fognak megkoronáztatni, és vajha én is méltó lehetnék társaságukba fölvétetni, a mennyiben én is keresztény vagyokés kezeit nyújtván kérte őket, hogy öt is kötözzék meg; s a szolgák csakugyan meg is kötözték. Anolin eközben a bírói széket elfoglalván, midőn már az egész nép összesereglett szemlélendő a történendöket, magához parancsold a sz. vértanukat, kik elvezettetvén, velők b. Prokul is hátrakötött kezekkel a bíró elé állott. Anolin erre tudakold szolgáitól hogy ki lenne e férfiú, ki a sz. vértanukkal megkötözve hozatott oda; ők elmondák Prokul saját szavait, s mikép kérte végre őket hogy a sz. vértanukkal együtt őt is megkötözve vinnék a bíró elé. Erre Anolin mondá: És nem vettétek észre hogy az öregség miatt már megzavarodott az esze? E szavak