Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
509 II. Sz. Özsébröl sat. (Szozomén egyli. tört. 5-ik könyv. 9-ik fej.) 1. Miután beszédünk fonalát ennyire kiterjesztettük s György és Tivadar ') vértanuságát is már megemlítettük, helyén leend Özséb, Nesztab, és Zeus * 2) testvéreket is fölemlíteni, kiket a gázai nép gyűlölvén házaik rejtekéből elöhurcolt s előbb börtönbe vetett, megostorozott, azután pedig a szinkörbe összecsődülvén azt kiálták ellenök hogy templomaikat megfertöztették s a múlt idők kedvező alkalmát a görög vallás kiirtása és gyalázatára használták föl. Majd ismét zajongva s egymást azok kivégzésére buzdítva, keblökben mindinkább fölszították a düh lángját. így a lázadó köznép szokásaként egymást lelkesítve a börtönökhöz siettek s őket onnan kihurcolván a legkegyetlenebb módon kivégezték; t. i. majd hasra majd hanyatt fektetve cipelék körüls a kövezethez vágták, majd kedvök szerint kövekkel, dorongokkal vagy bár- milly kéznél levő fegyvernemekkel kínozák. Hallottam hogy az asszonyok is fölhagyva házi foglalkozásaikkal, orsókkal szurkálták őket, a szakácsok pedig kik a nyilvános téren voltak, a tűzhelyről elkapott forró vizet öntöttek rájok vagy nyársakkal szúrták át testeiket. Miután őket igy össze és összeroncsolák s koponyáikat annyira ösz- szezúzák hogy agyvelejök a földön szétloccsanna, egy a városon kivüli helyre vonszolták őket, hová közönségesen az állatokat szokták kivetni. Itt máglyát rakva testeiket megégették s bátra maradt csontjaikat, mellyeken a tűz ereje is megtörött, az ott vegyest heverő szamár és tevecsontokkal ke*) György, ki sz. Athanáz száműzetése közben az alexandriai püspöki széket bitorolta, a dühöngő pogány októl megöletett. Theodoret pedig vagy Theodorit ugyanaz, kinek emlékiratait alább közlendjük. (525. 1.) 2) Ezek Nesztorral együtt sz. Mihályhó 8-án tisztelteinek. Özséb slb. jeles vérta- nusága.
