Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
428 Kr. u ...... Szent Drozis szűz vértanusága. (Áranyszáju sz. János 5. kötete 71. homiliájából.) Bensöleg szeretem, becsülöm s fölkarolom ugyan a bárminő vértanuróli megemlékezést de különösen mégis akkor, midőn asszonyok szenvedései s küzdelmei iratnak le. Minél gyöngébb az edény, annál nagyobb a kegyelem, annál dicsőbb és fényesb a diadal, annál ragyogóbb a győzelem, nem a növitézek gyöngesége miatt, hanem mert azok által gyözetik le az ellenség, ki által egykoron győzött. Milly mentséget remélhetnek tehát a férfiak, ha azok gyávák és elpuhultak, milly bocsánatot midőn a nők olly férfiasán olly hősiesen lépnek ki a jámborság küzdterére solly bátran harcolnak ott? Mert sem a nem, sem a kor képes elögördíte- ni akadályt, ha nem hiányzik a lélek vidámsága, buzgóság, égő hit és ha mind ezek által Isten kegyelmét megérdemeljük úgy mint ezen boldog szűz tön. Drozis ifjú s Mert noha gyönge testalkatú, neme gyarlóságáéin. nak alávetve s korára nézve igen ifjú volt, mégis minden gyöngeségét az isteni kegyelem kipótolá, mert erős hitet, nagy lelket mutata, melly nem riadott vissza a veszélyek elviselésétől. Semmi de semmi sem hatalmasabb annál, kinek egész szivét s elméjét az Isteni félelem tölti be, mert illyet iparkodjék az ellen tűzzel, vassal, vadállatokkal, szóval bármivel s bármikint is elrémíteni, mindeze- Akínzásokatbátran megveti. így tett b. Drozis ') is. Mág- megveti. lya volt neki szánva ; nem dobatá u. i. öt a zsarnok örvénylő mélységbe , nem véteté le fejét, ne>) Drozis szűz neve sehol sem található a vért. könyvekben. Karácsonhó 14-én ezeket olvassuk : „Antiochiában sz. Druzus, Zozim s Tivadar vértanuk (emléknapja).“ Az antverpi kéziratban Florentin szerint ,Druzus1 helyett ,sanctae Drusinae1 van, mi talán ,Druzis‘ (Druside) helyett Íratott. Aranysz. sz. Jánosból minden kétségen kül bizonyos hogy télben tartatott ünnepe, valamint az is miszerint a külváros egyházában temettetett el, hol több halottnak volt sirja; szenvedés-idejét azonban nem tudhatni.