Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

423

A viaszos puszpáng ropogott arcára csapódva És nedves lapján vérnyomok öble pirult.

Mások irótűknek hegyezett végét neki dobták,

Melly írásra való a simitott viaszon ;

Majd lapított éles részét, melylyel lesimítni Kell a barázdákat hogy legyen újra lapály;

Itt szúrások, amott sértik vágások a vérhőst,

Ez belekig hat : amaz metszve hasítja a bőrt.

Lábaiban s kezein kétszáz mélyedve feszűle,

S annyi sebek nyiltán vérköny özönlik alá.

Kegytelenebb a kicsiny, ki alig sérthette meg a bőrt,

Mint ki egész belekig furta be tűje hegyét :

Annak ütése halálenyhet nem birva megadni,

Csak hevesebb kínnak szórja tüzes nyilait ;

Ez mennél inkább hat a lét rejtett gyökerére,

Enyhítőbb írt ad ; mert közelebb a halál.

Gyermekek ! oh kérlek, legyetek most féríierővel,

S győzze kegyetlenség, mit korotok nem ada!

Ah,de roszul harcolt az erőtlen, gyáva törekvés,

És lehanyatlásán kínja erősbre hévül !

Mért e nyögés ? — kiabála egyik, — te valál a tanító , Egy a gyer- Ki kezeinkbe adád fegyverekül e vasat. mekek közöl

Annyi ezer jegygyei fizetünk most vissza rovásul,

Mennyit tőled előbb állva, könyezve vevénk.

Mért haragudhatnál ha írunk ? te adád e parancsot,

Hogy soha írástól szűnni ne merjen a kéz.

Annyiszor eltagadott szünidőt már tőled ezentúl Nem kérünk fösvény keblű tanár ! — sohasem.

Tetszik öbölre öbölt jegyekül szaporítva bevésni S elhajló menetét egybekötözni megint.

Rajta ! javítsd szabadon, hosszúra fűzött sorainkat,

Hogyha talán a hibás kéz habozott valahol.

És gyakorold jogodat, büntesd kényedre hibánkat,

Hogyha vagyon köztünk, ki hanyagul jegyezett. —

Illy játékot űzött a gyereknép mestere testén,

És nem győze kinok hossza a férfi erőn.

Végre Urunk mennyből a csatárra lenéz könyörülve,

És a lezárt mellnek kapcsait összezuzá !

így enyhülve tünék epedő lelkének unalma,

Mert szabadon nyilnak lakhelye zárai föl.

A dagadó vérár forrásaiból szabadulva Tárt utain szökkent és odahagyta szivét.

A sebbzett testnek valamennyi nyílásain ömlött Szerte a párolgó életerek melege.

És ez, a mit bámulsz eme hű festvényen o vándor !

Ez vala Kasszjánnak fénykoszorús esete.