Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
420 melly az Urat a vértanuság harcában dicsérte, a zsarnokotpediglegyőzöttnekhirdettes állítáhogy az Krisztus igaz ö isteneik semmi, hanem egyedül Krisztus igaz isten. js^en g minden ellenei fölött diadalmaskodó győztes. Miután felső végtagjai megcsonkítattak, hanyatt fektették; hátán fekve annál inkább dicsérte az Istent hogy vórtanuságában az égre tekinthet, onnan segítséget leesdendö; vidor arccal nyujtá oda lábait, lábszárait és combjait a szétdarabolásra s azonnal el- szakíttattakaz ujjak a láb fej éktől, alábfejek a lábszáraktól , a combok a csipöcsontoktól s a has a csípőktől a vérszolgák rettentő mestersége által. S mindezek dacára olly nagy a vértanú állhatatossága, olly nagy türelme s olly megható a hála imája, hogy a körülállók könyört nem ismerő szemeikből a könyeket vissza nem tarthatták, sőt mi több, elismerték a mennyei erőt, melly annyi türelem okozója volt s már azok is sajnálni kezdték, kik őt azelőtt bármikép is megbántották. Akínzatások 5. Ennyi kínzás dacára, mellynél fogva t. i. öröniben"re-testét izenkint szét vagdalták s tagjait jobbára pes szive, mind elmetszették úgy, hogy a vértanú csonka teste tulajdon vérében fürdött, lelke mégis a számtalan és hosszú ideig tartott kínzás ellenére győzhetetlen maradt, maga előtt küldvén mintegy teste bilincseit s teteme hüvelyét a babérkoszorú átvitelére. Osszeroncsolt teste tagjait látván a földön heverni illy szavakra fakadt: „Oh ti boldog tagok, mellyek érdemesek voltatok Uratoknak szolgálni! soha sem szerettelek beneteket úgy, midőn testemhez csatolva egy egészet képeztetek, mint most, midőn elválasztva szemléllek. így kellett egyelőre elválasztatnunk hogy végtére dicsőségben mehessünk királyunk elé s helyettetek mint romlandó tagok helyett, ti ugyan, de már mint halhatatlanok nekem visszaadassatok. Most valóban Krisztus tagjaivá lettetek s csak most érzem, hogy Krisztusé vagyok, mit mindig és mindenek fölött óhajtottam.“ S hozzátette : „Kevés ez oh férfiak ! kik körüláll-
