Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
373 dók szinte nem kevéssé gyászoltak; Sámuelért is sokat könyeztek. Most pedig a haldokló szentek fölött vigadunk. U. i. a gyászolók millyensége az Ur kereszthalála óta megváltozott. Már nem hallatunk többé siralmakat a szentek elhunytén, hanem örömünkben sírjaik körül vigadozunk, mert álom az igazak halála vagyis inkább jobb életrei átköltözés. Innen van hogy vigadoznak a vértanuk , midőn halálra hureoltatnak ; mert a boldogabb élet vágya belőlük a meggyilkoltatás fölötti fájdalmat kioltja és a kínok iránt érzéketlenekké s kiholtakká teszi. Veszélyekre nem néz a vértanú, hanem a koronát tekinti; csapásoktól nem retten meg, hanem a jutalmat veszi számba ; nem látja az öt itt alant ostorozó poroszlókat, hanem fönn az angyalokat képzeli magának vig jelekkel tetszésöket nyilvánítani; nem tekint az ideiglenes veszélyekre, hanem a jutalmak örökkévalóságára. Fényes jegyajándo- kokat nyer már tőlünk is, midőn mindnyájan örömnyilvánításokkal magasztaljuk, ő pedig a bűn számtalanrabjait a sírokból megtéríti s magához vonza. 2. Épen ez történik ma a valóban szilárd és höslelkii Barlaammal is. Mert megszólalt a vértanú harci kürtje s- mint látjátok ájtatossággal fegyverzett katonákat gyűjtött egybe. A Krisztushoz ragaszkodó bajnok hirdetve lön s azonnal fölgerjedtek az egyház hivei. Élsmikinta hívek Uramon- dá: „Ki hiszen bennem, habár meghal is, élni fog;“ meghalt az erős Barlaam és nyilvános gyülekezeteket csoportosít össze. A sírban megemésztődött, és lakomára hiv meg. Itt az idő, hogy fölkiáltsatok : „Hol a bölcs ? hol az Írástudó ? hol az e világban szemlélődő ?“ A földmivelö legyőzhetlen tanúságot ad ma nekünk a jámborságról, kit a zsarnok ugyan könnyű zsákmányként elragadott, de a vadászat után gyözhetlen harcfira akadt, kire mintha müveletlenségében badarságokat habarna öszsze,gúny osan mosolygott; de csak hamar az angyali erősségében bátor férfiú előtt megrettent. A A vértanuk haláláni öröm. Barlaam bámulatos állhatatossága. Ján. 11. 25. 1. Kor. 1.
