Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

Illírek határain kicsapva Messze földön túl uralgni vágya,

Lett a bajnok díja vérbabér.

Nem kemény acélu kardnak éle,

Vagy tüzár, sem a vad karmai Hoztak végenyészetet fejére :

Bősz hullámok ragadó örvénye Oltá életét örökre ki.

Bár a tenger kristályhabjaiba,

Bár az ömlő vérpatak alá Rántsa el a hithőst szenvedése :

Egy borostyán lesz győzelmi bére,

Egy dicsőség harmatoz reá.

Már a híd magasló boltozatján Fönlebeg a szent nép püspöke ;

Egy iszonytató kőszikla terhe Nyomja testét, szent nyakához kötve,

S igy lökik az árfolyamba le.

A lehulló vértanút nyugodtan Fogja föl a habzó görgeteg;

De az ég — ime csodáld — nem hagyja Hogy lenyelje a folyamnak árja,

Viz színén úszik a kő tömeg.

Távolabbról áll a reszkető nyáj Aggalommal nézve pásztorát;

Mert Krisztus Urunknak számos népe Messzeterjedő csoportba gyűlve,

A part öbleit karolta át.

De a mint Kerény, a győzhetetlen Eltekint a néptömeg fölött :

Hah! példája borzalommal tölti El övéit: ő magát feledni

Kész, habár a vészhabok között.

S nyugtató szavakkal kéri szépen Lelkesítve a hő kebleket,

Hogy ne ejtsen rettegésbe senkit Ez, s ne ingadozzon a szilárd hit,

S ki se féljen adni életet.

Es a mint beszél a föltüremlő Hullámok színén tovább úszik ;