Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

351

vettetett, de sokáig fönnuszott és a nézőkkel beszélt, hogy példájától ne rettenjenek vissza, azután egy kévéssé imádkozott, hogy elmerüljön, mi meg is történt.“ Csaknem ugyanezen szavakkal dicsöittetik Adó és egyéb vértanú történetek Íróinál sz. Iván hava 4-én, melly napon emléke ünnepeltetik. Ugyanezen szent vértanúról emlékezik Fortunát 8-ik k. 4-ik énekében; halálát évkönyvében a 310-ik évre teszi, Baronius pedig 308-ikra, mit azonban inkább 309-ik évre vélünk tehetőnek. A sz. vértanú teteme később, midőn a barbárok Pannóniát pusztították, Rómába vitetett, és a katakombák melletti sz. Sebestyén templomában tétetett le. Innen később Némethonba vitetett át s a hires fuldai monostorban téteték el, mint ezt elbeszéli Scholasztikus Rudolf b. Rábán mainci püspök életében (saec. 4. Bened. par. 2. pag. 12.) Ezen átvitelekről lásd Bolland szent Glyörgyhó 30-ára,

3. köt. 7501. és a 3-ik bencés századot (1. r. 663. lap.)

Sz. Kerény püspök és vértana szenvedése.

(Mombricius- és Szuriusból.)

1. Midőn a sátán a világ fejedelmeit felzudítá a szentek kínzására és azért az Ur egyháza az üldözések különféle zivatarjaitól hányattatnék: felizgatta egyszersmind a királyok barátjait, hogy igy, érélyesebben harcolhatván az Isten népe ellen, kegyetlenségét naponkint nagyobb mérvben fejtse ki. Maximián császár embertelen törvényei által a hadseregben levő keresztényeket üldözte; Illiror- szágban pedig Dioklecián dühöngött szentségtörő parancsaival Krisztus népe ellen, önzsarnokosko- dásához még Maximiánt is vevén társul, hogy ez egész Illiriában mind saját dühét mind Diokleciá- nét öntse ki. Ezen fölül minden tartományi bíróhoz röpparancsokat küldöttek az istentelén fejedelmek, hogy a keresztényeket az ördögök templomaiban áldozásra kényszerítsék, Krisztus egyházai

Emléke.

Kr. u. 300.

A keresztények elleni rendelet.