Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
348 A törvényszéknek s esdeklő ro- rokanainak ellenáll. mi neked parancsolva van.“ Kulcián erre: így tehát ok nélkül akarsz meghalni ? Phileás válaszold: „Nem ok nélkül, hanem Istenért és az igazságért.“ Mire Kulcián: Váljon Pál Isten volt? Phileás vi- szonzá: „Nem.“ Kulcián: Mi volt tehát? Phileás felele : „Hozzánk hasonló ember, de isteni szellem vala benne, és ezen szellemben jeleket és csodákat mívelt.“ Kulcián: Testvérednek ajándékozlak tulajdonul. Phileás: „Tedd meg nekem azon legfőbb kegyelmet; élj hatalmaddal, és mi neked parancsolva van, hajtsd végre.“ Kulcián : Ha tudnám , hogy szükölködésed miatt jutottál ezen esztelen - ségre, nem kegyelmeznék meg. De mivel annyi birtokod van, hogy nemcsak magadat, hanem az egész tartományt is képes lennél eltartani; azért megengedek neked, és tanácslom : áldozz. Phileás felele : „Nem áldozok, enmagamat kimélem meg ebben.“ Erre az ügynökök mondák az elnöknek : Már áldozott az örházban. Phileás pedig: „Bizony mondom neked, nem áldozok.“ Kulcián : Szegény nőd aggódik fölötted. Phileás : „Mindnyájunk lelkének Üdvözitöje az Ur Jézus Krisztus, kinek én, foglya, szolgálok. 0, ki engem dicsőségének örökségébe hivott, képes nőmet is arra méltatni.“ Az ügynökök ismét mondák az elnöknek: Phileás ügye elnapolását kéri. Kulcián Phileáshoz: Megengedem tehát azt, hogy magadban gondolkozzál. Phileás felelt: „Gyakran gondolkoztam, s mindig a Krisztusérti szenvedést választottam:“ Ekkor az ügynökök s a többi tisztviselöség a gondnokkal és minden rokonával együtt lábait kulcsolák át, kérvén öt: tekintené nejéts viselné gondját gyermekeinek. 0 pedig mintha csak mozdulatlan szirthez vetődnének a habok, mondá, miszerint kötelessége a csevegők beszédeit megvetni, leikével az ég felé törekedni, Istent szem előtt tartani; szülékül és rokonokul pedig a sz. vértanukat és apostolokat köteles tartani.
