Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
337 kozottság- és járkálásra volt szükségem, mi a munkában kifáradt elmét valamennyire felüdítené. Kimentem tehát lakomból, s miután a piacon isme- rösimmel kevés ideig fól-alá jártam volna, azonnal az Isten házába mentem, szabad időmet imára fölhasználandó. Midőn ideérve a csarnokok egyikén keresztül mennék, egy festményt láttam abban, mellynek alakja egészen magára vonta figyelmemet. Bizonyára Euphranor2) müve, vagy pedig azok egyikének mondanád, kik hajdan a festészetnek legnagyobb dicsőséget szereztek olly hiven festvén , mintha csak eleven alakokat illesztnének a festőlapokra. Hallgass meg, ha épen akarod, most is röviden elbeszélhetem még, és én híven eléd rajzolom a festményt; mert ne gondold, hogy mi, a tudományok búvárai a festőknél roszabb ecsettel birnánk. 2. Egy sz. nő, még ártatlan szűz, kit Euphe- miának neveztek, örök szüzeséget fogadott Istennek. Midőn pedig egy alkalommal a zsarnok ajám- bor keresztényeket üldözné, ő éltét teljes készséggel önként föláldozta. A polgárok pedig s a kik ugyanazon hitet, mellyért ö meghala, vallák, mint az erősség s szentség dicsével jeleskedöt csodálván, a templomtól nem messze egy sirt készítettek, és a koporsó letételével nyilvános ünnepélyeket tartottak tiszteletére, küzdelmének évfordulati napját közösen és az egész nép egybegyültével vigadva az Urban megülvén. Az áldozárok pedig évenkint rendes beszéddel tisztelték meg emlékét, és az egybegyült népet nagy szorgalommal értesítők és oktaták felőle,mint állotta ki türelme küzdelmét; dea festő is ájtatos lévén művészetének segedelmével az egész történetet a lehető legelevenebb színekkel festé vászonra, és ugyanott a sir fölött nyilváno2) Euphranor Iszthmus szigetén született; nevezetes szobrász és festő volt, kinek több jeles művét számlálja elő Plinius 34. könyv. 8. fej. Euphemia sirja és ünnepe. 22
