Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
20 13-ik fej. Kitünöbb vértanuk. küzdéseket; —mindezt mi csak elszámlálni sem vagyunk képesek, mert azok jeles tetteit kellőleg leírni, erőnket túlhaladja. E küzdelmek veszélyeiben jeles vértanúink a legnagyobb dicsőséget aratták az egész világ előtt, és a nézőket méltán ragadták erejők bámulására, nyilvános jeleit adva magukon Üdvözitőnk isteni és kimondhatlan hatalmának. Mind névszerint elősorolni hosszú és nehéz, vagy talán lehetetlen is volna. 19. Az egyháznak a legnevezetesebb városokban vértanuságot szenvedett főpapjai közöl először is Anthim nikomediai püspököt, Jézus Krisztus tanúját hozom föl, ki ugyanott székvárosában fejeztetett le. Az antiochiai vértanuk közöl pedig Luciánt 2(i) nevezem meg, ki mint áldozár ugyanazon egyházban a legszentebb életet élte, s Krisztus mennyei országáról, nem csak szóval és vádirattal a császár személyes jelenlétében, hanem rövid idő múlva tettleg is bizonyságot tön. Phoeni- ciában is jeles és Istennek mindenesetre kedves vértanuk voltak a keresztény nyáj pásztorai közöl Tirannio20 21) Tírus püspöke, Zenobius szidói áldozár, és Szilván 22) emezai püspök. Az utóbbi ott helyben vettetvén a vadállatok elé, többek társaságában lépett a vértanuk sorába; az előbbiek pedig Antiochiában dicsőítették meg az igaz hitet, nagy béketürésök által halálthozó kínaik kitartásában ; mig Tirannio a tenger mélyébe sülyesztetett. Zenobius pedig, egyik leghíresb orvos, midőn oldalait 20) Az ő vértanuságát, mellyet leirt aranyszáju sz. János , lásd alább a 312-ik évnél. 21) Ezen öt: Tirannio, Szilván, Peleus, Nilus, és Zenobius bőjtelő 20-án kerülnek elő egyszerre a római vér- tanukönyvben. Vannak, kik ezen Nílusnak már több Ízben kiadott szerbeszédeket (paraeneses) is tulajdonítnak. Miről 1. Leonis Allatii Diatriba de Nilis cap. 4. 22) Erről Özséb libr. 9. cap. 6 mondja, hogy 90 évig volt áldozár, azután más kettővel Emeránban a vadaknak dobatott oda martalékul; szenvedett pedig Maximin császár alatt, bőjtelő hó 6-án fordul elő a római vértanukönyvben.
