Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
324 Az Isten Fiának isteni születése. Templomot gynjt föl. ván mint örül az ifjú szenvedésének, s mikint vágyik a halál, mint valami bájital után. Most inig azok kissé idözének s a teendők fölött tűnődtek, egy sorvezető vitéz, ki magát igen nyájas-és udvariasnak gondolá, a vértanú feleletére gúnyo- lólagmondá: Yan-e oh Tivadar! Istenednek fia; vagy nemz-e a test ingereitől izgatott ember módjára? Lön a felelet: „Ingereit követő ember módjára ugyan nem nemzett Istenem, de mégis a Fiút is Istennek vallom, és születését is Istenhez illőnek mondom. Te azonban, oh nyomorék s értelemre tudatlan ! nem is pirulsz és le sem sütöd szemedet, ki egy közönséges nőt is istennek birsz vallani, s mint tizenkét magzat anyját imádni, ki szapora nyulak módjára könnyen méhében fogad és szül?“ Midőn a szent a bálványimádót kétszeresen megcáfolta volna, a zsarnokok emberség és kegyelem szi- ne alatt mondák : Adjunk egy kis időt a dühöskö- dönek megfontolásra. Talán szabad idejében jól meghányva és fontolva a dolgot, javulni fog. Mert az esztelenek az elme e derült épségét őrültségre magyarázták, az esztelenséget pedig józanságra, mint midőn a részegek a józanokat izgatottságról vádolják. Azonban az istenes férfiú, Krisztus bajnoka e szabad idejét egy vitéz, férfias és hős tettre használd; miilyen volt legyen az, ime! alkalmatok van elbeszélésemből azt gyönyörrel megérthetni. 4. A pogány istenek anyjának, kit a regék magasztalnak Amazea fővárosban, a hitetlenek bizonyos folyam partján egyházat építettek- Ezt e bátor férfiú, gondolkodásra engedményezett szabad helyzetét alkalmul használván, kedvező szellő közbejöttével lángba borítá, s igy az istentelen gonoszaknak tettleg ada választ, mit azok olly igen kivántak ; mert a tény csakhamar mindenki tudomására jött, (a város közepén világolván t. i. a nagy tűz.) Nem titkolá pedig merész tettét, sem nem eröködött annak elpalástolásán ; nyiltan és egész hévvel kimondá, mennyire örül, mint ragadtatott
