Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
321 faragott ; a festesz is művirágok színezeteivel tünteté elő: a vértanú csiiggedhetlen állhatatosságát, ön- küzdelmét , kínzatását, a kínzók szörnyű vad te- a templom- kintetét, azok erőszakos rohamait, ama tüzes ke- ^tanúság! mencét, a hitbajnok boldog kimúlását, a küzdők Főnökének, Krisztusnak emberalaku képét; szóval az egészet, mint valamelly magyarázatteljes könyvben , változatos színeivel művészileg ecsetelve — a vértanú harcát és tetteit nekünk híven lefesté, és igy a templomot bájos viránynyá alakítá át. A néma falfestmények is szoknak néha beszélni, s nagyon hasznosak; a kőfaragó is végül az egész történetet művészileg kicsinálta a talajra, ‘)melly lábbal tapostatik. 2. Miután már az érzékiségre ható művészeti tárgyakon szemeit gyönyörrel legelteté az ember, a sz. tetemek rejtélyét is óhajtja megközelítni, mert annak illetéséböl megszentelést és áldást remél nyerhetni. Ha valaki csak azon porból is, melly a vértanú koporsóját ellepi, valamit elvihet, ezt ajándéknak veszi s egybegyűjti, mint valami nagy értékű, hűn őrzendő kincset. Mert magukat az ereklyéket illetni, ha néha ezt kedvező szerencse megtenni engedi, milly kívánatos és csak sok kérelemmel nyerhető ajándék legyen? tudják azok, kik tapasztalták és kiknek e vágyuk teljesült, A szemlélők u. i. mint valami magában élő s viruló testet karolják át ; szem , száj , fül és valamennyi érzékeik ráfűggesztvék : 2) majd sz. hódolat s megin') Hasonló talaj jelenleg is látható még Rheims három bazilikájában : t. i. a Rhemigius-féle főzárdában , a bencés- apácák sz. Péterről nevezett apátságában, és sz. Szimpho- rián ősrégi társas egyházában. (Lásd Berger de viis publ. Imperii 2. k. és Marlot Metrop. Rem. 1. k.) Többet találhatni Rómában, és máshol több helyütt. 2) A római egyházban más szokás divatozott ; ott a sz. testeket temetési helyökről még csak el sem mozdíták, mint ez n. Gergel 3. k. 30. leveléből Konstantína királynőhöz kitetszik : „A rómaiaknál, úgymond, nincs szokásban az ereklyék kiadásakor a testet illetni; hanem csak 21
