Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
314 lett volna egy Julitta nevil, Likaonia 2) legelőkelőbb családjából szármozott rokonuk, ki feddhetetlen életét vértanusággal végezvén be, avulhatlan emlékezetben él náluk ; kinek ők évenkinti emléknapját is megülik leginkább azért, mivel öt saját nemzetbeliöknek és rokonuknak ismerik. E királyi sarj, midőn Domicián, Likaonia főnöke egy rendkívül vad, kegyetlen s a vértanuk vérének ki- ontásában gyönyörélvet találó férfiú alatt, a keresztények ellen viharos üldözés támadt, két szolgálója- s három éves fiacskájával, a kitünően Julitta fiával győztes vértanú Cirikkel, Ikonból, honnan szár- menekui. maz^ futással menekült. Gazdag javait hátra hagyva Szeleuciába ment, hol azonban még bomlado- zóbbnak tapasztald a keresztények ügyét, mertDi- okleciántól Szeleucia elnökévé Sándor neveztetett ki, ki azonnal parancsot is kapott, melly szerint mindnyájan, kik a bálványoknak, mint a közvélemény isteneinek áldozni vonakodnának, minden- Rom. 121.9. félekép kínoztassanak ; meggondolván azért Julitta azt, mi a sz. Írásban van: „Adjatok helyt a haragnak nehogy önmagát veszélyeknek kitegye, innen ismét Tarzusba Cilicia első tartományának fővárosába menekült. Azonban mintegy végzetkép odautazott a szörnyeteg s kegyetlen Sándor is, ki Domicián kegyetlenségét sokban fölülmúlta, s Ju- littát, e jeles vértanút, még igen gyönge, kiskorú Eifogatik. gyermekét, az Istentől hivott vértanút Ciriket, karjain tartva elfogatta. Elfogatása után szolgálói öt elhagyva szétfutottak, s távolról nézék a zsarnok általi kínzatását s küzdelmét. Az itélöszék elé állíttatván Julittát Sándor nevéről, sorsa-s hazájáról kérdezte; mire ö bizalmasan felelt a birónak, s Urunk Jézus Krisztus nevét választván magának mondá: „keresztény vagyok.“ 3. A haragra lobbant Sándor erre a gyönyö- *) *) Likaonia kis-ázsiai tartomány Izauriával határos, melly- nek fővárosa Ikonium; most is igen nevezetes város.
