Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

310

önmaga vigye végbe a kivégzést, hogy ö legyen a gyilkolás eszköze s bogy önmaga végezze leányai körül a hóhér tisztét ; mert ez sokkal nehezebb s elviselhetlenebb.

8. E szavaim igazságát bebizonyítjátok ti mindnyájan, kik anyák voltatok, kik a szülés fájdalmait tapasztaltátok és leányokat nemzettetek.— De mikép, kérditek, ragadható meg leányaijobbját; mikép vala lehetséges, hogy keze el nem zsibba- dott; mikép, bogy idegei szét nem mállottak s mikép történhetett, hogy esze meg nem zavarodott, s milly módon munkálhatott közre ezek elkövetésénél? Ezer kínzásnál fájóbb vala e tett, mert a test helyett a lélek gyötörteték. De miért is igyekszünk azokat követni, miket senki el nem érhet? a szenvedés nagyságát u. i. semmi beszéd ki nem fejezheti, csak azon nö ismeri e tusa millyenségét, ki ezttapasztalta. Hallgassanak ezekre az anyák, hallgassanak a szüzek ; az anyák, hogy leányaikat igy neveljék, a szüzek pedig, hogy anyjoknak igy engedelmeskedjenek. Nem csak az anya dicséretes, ki illyeneket parancsol, de a leányok is , kik illy tettekben engedelmesek. Mert sem az anyának nem vala szüksége kötelékre, hogy áldozati állatokkint vezettessék az oltárhoz, sem a szüzek nem vonakodtak, hanem egyenlő készséggel s egy lélekkel óhajtva a vértanuság koszorúját, ménének a folyamba, saruikat annak partján hagyva; mit azért cselekedtek, hogy az örökön segítsenek. Ennyire terjedett e szentek gondossága ! Igyekeztek nekik mentő okot hagyni hátra, nehogy a kegyetlen és dühös bíró őket árulásról vádolja, mintha talán pénz által megvesztegetve bocsátották volna el a nőket; e miatt tehát hagyák hátra saruikat, hogy ezek a katonák mellett tanúskodnának, miszerint nem az ő tudtok- kal, hanem a nélkül, önként ugrottak a folyamba.

9. Engedjétek hinnem, miszerint ez alkalommal bizonyosan nem középszerű szeretetre gyulad- tatok e szentek iránt. E hévvel boruljunk le te-