Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
308 val s segélyével éltek e vértanuk a katonák rásze- désére, mit én hiszek is ; s ezt alkalmasint azért teve, hogy ez árulásból az Ítélet napján legalább egy kevés mentsége legyen üdvének előmozdítására ; alkalmat nyujta tehát a vértanuság dicső munkájának véghezvitelére, azt elösegíté és a vért. pálmára az utat megkönnyebbíté. Segélyével élve azért, a folyamba midőn közbejárultával a katonákat eltávolíthatták, Vet,lk«*8U' a l°lyam középéig hatolva, magukat annak habjaiba meríték. Ezt tévé az anya két leányával. Hallgassanak ide az anyák és szüzek; ezek, hogy any- joknak igy engedelmeskedjenek; amazok pedig, hogy leányaikat igy neveljék, gyermekeiket igy szeressék. A folyó vizébe temette magát az anya leányaitól környezetten, kiahajadonok között férjült lévén , a szüzeség között a házasságot képvi- selé; mindannyi között pedig ott vála Krisztus. Valamint a fa gyöke melléksarjaitól nyer szilárdulást, úgy e b. anya is mindkét oldalról szüzektől környezve engedé át magát a folyam árjának. így fu- ladtak meg, vagy inkább a keresztség uj s szokatlan nemével keresztelkedtek meg. Ha tudni akarod, váljon fényes keresztség vala-e, a melly történt? halld Krisztust, mikint nevezi saját halálát kereszt- ségnek, Zebedeus fiaihoz szólván : „Az én kelyhe- met ugyan megfogjátok inni s a keresztséggel, mely- Mát. 20.23. lyel én keresztelkedem, megkeresztelkedtek s a t.“ 7. Kétszeres, sőt, háromszoros is vala tehát Adn“taie“"e n° v®rtanus^ga-Mert maga egyszer, s leányaiban nyaik iránt, kétszer szenvedett vértanuságot. Midőn t. i. önmaga kényszerült a folyót sirjául választani, már nagy lelki erőre vala szüksége; midőn azonban még leányait is magával voná, e merénye két-, sőt többszörié nagyobb léleknagyságot igényelt. A nők u. i. nem fájlalják annyira, ha maguk, mint midőn leányaik haldoklanak; ez is tehát leányaiban nagy vértanuságot szenvedett, midőn a természet erejét visszafojtá, s az anyai szeretet tüzének, szive majdnem elviselhetlen háborgása- és keble fólindulásá-
