Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

290

lan sz. Mórról nevezett gyülekezetük zárdája bir- ja. Ezen bazilika méltán megérdemli, hogy egész Frankhon nevezetesb épületei közé számíttassák. Jovinról bővebben szól Marlot a rheimsi egyetemnél hittanár és ugyanazon rendház n. perjele (Rheims érseki város történetének 1. kötetében.)

4. Szenvedtek pedig szent Vitái és Agrikola vértanuk a 304-ik év körül azon üldözésben, mely- lyet Maximián Herkulius akkor Olaszországban támasztott. Mert Laktancius „az üldözök haláláról“ címzett könyve 15. számában azt mondja, hogy a Dioklecián és Maximián Galerius által keleten támasztott üldözés után levél küldetett a másik Maximián és Konstanciushoz, mellyben meghagyatott nekik, hogy ugyanazt tegyék; s e felszólításnak az öreg Maximián Olaszországban szívesen engedett is. A sz. testek fölvétele, mellyröl itt sz. Ambrus szól, véleményünk szerint 392. évben történt, azon évben t. i. midőn e sz. főpap Valenti- nián, meggyilkoltatása után, mint ezt Paulin (sz. Ambrus élete 19. száma alatt) bizonyítja, Bolognába és innét Faenzába utazott.

Adatok

szent Vitái és Agrikola vértanukról

szent Ambrusból („de Exortatione virginitatis“ cimü könyve 1. és 2. fej.)

Kr. U.304. 1. Kik nagy vendégségre hivatnak, ajándékokat szoknak magukkal visszavinni. En a bolognai vendégségre hivatalos lévén, a hol egy sz. vértanú átvitele ünnepeltetett meg, onnan számotokra szentséges- s kegyelemteljes ajándékokat hoztam. Az illy ajándékok fejedelmek diadalmi ünnepein osz- togattatnak ; az enyéimek si méltán diadalmiaknak mondhatók,mert a vértanuk pálmái Krisztusnak, ami fejedelmünknek, diadalai. Nem is erre tartott tulajdonképen utam; de minthogy fölkértetek, magammal kellett hoznom, mit mások számára készítet-