Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

288

eltemetve s e miatt Ambrus sz. Lukács evangelio- ma fölött irt 7. könyvben őket sz. Győzővel együtt „mieinknek“ az az : majlandi vértanuknak nevezi. Mennyi csodákkal tündöklőitek e sz. tetemek, különösen Gyárfás és Protáz testeinek átvitelekor, olvashatni Paulinnál sz. Ambrus életrajzában, több helyütt sz. Ágoston-, bresciai Gaudencius-, páviai En- nodiusnál; sz. Paulin- nolaipüspök-, tours-i Ger- gelnél s más sz. atyáknál, kik azokat magaszta- lák ; mivel azonban ezen vértanuk tetteiről semmit sem hoznak elő, föladatunkon kivül lenne, bővebben azokról értekeznünk.

2. Mivel pedig Sz. Ambrus a bolognai szent vértanuk: Agrikola és Vitái átvitelekor, mellyen ö is jelen volt, vértanuságukról többet elbeszélt, érdemesnek tartottuk azt itt följegyezni, mit róluk, mint a kevéssel az ő kora előtt szenvedett vértanukról, elmondott, sa mi „de exhortatione virginitatis“ cimü könyvének két első fejezetében foglaltatik. Ezen könyvet vagyis inkább beszédet Floreneben irá, midőn e város lakói által az uj (egykor ezen okból sz. Ambrusról, most pedig sz.Lörincrölnevezett) bazilika fölszentelésére hivatván, ottan e vértanuk ereklyéiből néhány részecskét letett. E tényt beszéli el Paulin Sz. Ambrus élete 14. fejezetében; „a Florenciekhívására, mondja, egész Toscanáig jött . . . Ugyanazon városban bazilikát építtetett, mellyben Agrikola és Vitái vértanuk ereklyéit tévé le, kiknek tetemeit Bolognában vétette föl.“ E vértanuk testei u. i. zsidó hullák közé voltak eltemetve , miről a keresztény nép mit sem tudott, mig csak a sz. vértanuk magukat a papságnak ki nem nyilatkoztaták. Midőn az ezen bazilikában tiszteletökre épült oltár alá tétettek, igen nagy volt az ott összesereglett keresztényekbeni lelkesültség és vigasság.

3. E vértanuk emlékét a római vértanukönyv sz. Andráshó 4-ére teszi; mások pedig többnyire ugyanazon hó 27-ére ; sz Paulin őket 24. költemé-