Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
9 az embervérhez szokott vadakkali küzdtérre? milly elszántan állják ki a párducok-, az iszonyatos medvék-, a vadkanok-, a tűz és izzó vassal el- lenök fólböszitett bikák rohamait? Mi bámulatosan győzedelmeskednek végre inghatatlan vértanúink a fenevadakon is béketürelmökkel ? Jelen vol- özscb szem- tunk magunk is, midőn ezek történtek, és láttuk Ianu- Üdvözítőnknek Jézus Krisztusnak, kiről ekkor a vértanuk bizonyságot tőnek, jelenlévő hatalmát, melly nyilván őrködött a vértanuk fölött. Ugyanis a legragadozóbb vadak nem merték sokáig a szentek testeit megérinteni, de még csak nem is közeledtek hozzájok, hanem inkább hitünk elleneit támadták meg, kik folböszíteni szokták volt az állatokat; a szent bajnokokat pedig, kik noha meztelen állának ott, s kezeik mozgatásával hívták föl maguk ellen a vadakat, (mert ez volt megparancsolva nekik) még sem érintették csak legkevésbé sem. Sőt néha nekik rohantak ugyan, de azonnal, a vadak nem mintegy isteni erő által visszariasztva ismét hátrál- "lanukaUi-" tak. Midőn ez igy tovább tartana, nem csekély le,ni- bámulat fogá el a szemlélőket annyira, hogy az egyik vad siker- és eredménytelen megtámadása következtében, a második és a harmadik is kibocsát - tatott ugyanazon egy vértanú ellen. Valóban ritka s elragadó volt látni a szentek merész állhatatosságát, a gyengéd testben lévő állandó és törhetetlen lelki erőt. Láthattad volna, mint tud állhatatosan megmaradni az alig 20. éves ifjú, minden kötelék nélkül, és keresztbe tett kéz- s bátor lélekkel hőn könyörögvén Istenhez megsem mozdúl helyéről, és legkevésbé sem ingadozik, míg azalatt a medvék és párducok dühös lehelletökkel halált fává, már már gyönge tagjait megtámadandók valának , s még is, azonnal nem tudom, mi oknál fogva, bizonyára valami titkos isteni erő szorítván össze tátongó torkaikat, vissza húzódtak. így viselte magát egy 20. éves ifjú; a többit pedig (mert ösz- szesen öten valának) szilaj bika elé vettetve, látha-
