Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
218 Jezsaiás 1. Tűz által múlnak ki. tartott fatuskók iránt lángra gyűltök: mi testi életünk homályos fényének rövid tartamát úgy tölthetjük el, hogy ezután az örökkévaló fényvilág javaihoz jussunk el. Ti pedig, kik tisztátalan ruhával és testtel, mocskos és szétkuszált hajjal a sirokat, templomokat és tömlöcöket őrizitek, ti úgy látszik, isteneiteket nem annyira tisztelitek, mint inkább siratjátok, s már az Ítélet előtt szenveditek a vétek méltó bünhödését. Ezeket látva miért maradtok a vakságban, s miért nem fordultok szabadítótok segélyéhez ? Az ebek szaglás által keresik fol urokat; a ló, melly öntudatlanul urát földre teríti, hívására ismét hozzá visszatér ; az ökör a jászolt fölismerve urához fut, s a szamár ura istállóját fölkeresi. Egyedül Izrael nem ismeri Urát, a mint Írva van: „Izrael engem, a mindenség Urát meg nem ismert, sem az igazságos Isten Ítéletét nem rettegte : azért veszszenek el viz által, mint Noé idejében.“ Némellyek a pusztában görnyedtek össze ; másokat tűz emésztett föl azért, mert a parancsokra senki sem ügyelt.“ Ezeket hallva Jusztin sz. Hermestől, haragra gerjedve fölkiáltott: Úgy beszélsz mintha engem is akeresztény hitre akarnál csábítani? Erre Hermes: „Kívánnám, hogy nem csak te, hanem a körülállók is mindnyájan keresztényekké lennének. Különben ne hidd, hogy áldozni fogok.“ Az Isten hatalmas bajnokaival mire sem mehetvén az elnök, tanácsot tartva a bírókkal és ülnökökkel, azon kegyetlen ítéletet hozta, hogy Fülöp és Hermes, kik a római császár parancsát megvetették, s magukat ekint a római névtől is megfosztották, elevenen éget- tessenek meg, hogy a többiek példakép láthassák: milly veszélylyel jár a császári parancsok megvetése. Örömmel közeledtek ők a máglyához, magukat a mindenhatónak áldozatul bemutatandók. 12. Sz. Szever pedig egyedül maradt a börtönben , aggodalmai közt ide s tova hányattatván mint a kormányzótól megfosztott hajó a tenger hullámain ; reszketett, mint a pusztában a nyáj- és
