Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
153 len látott küzdeni, hanem hogy megmutassa, mikép áldozár is lévén köztök a sz. gyülekezet teljes vala. Az imádkozó vértanú hangjával kiömlő vére vegyült össze, s megemlékezvén az evangeliom szavaira, testének sanyargatásai közepeit ellenségeiért imádkozott; szörnyű sebfájdalmainak dacára ugyan is, kínzóit, ugyszinte az altanácsföt is e szavakkal feddé: „Igazságtalanul cselekedtek boldogtalanok; Isten ellen cselekedtek. Magasságbeli Isten, ne tudd be nekik e bűntényeket. Vétkeztek szerencsétlenek, Isten ellen cselekedtek. Őrizzétek a magasságbeli Isten parancsait. Igazságtalanul cselekedtek szerencsétlenek ; ártatlanokat sanyargattok. Nem vagyunk gyilkosok ; nem csaltunk meg senkit. Isten! könyörülj; hálákát adok neked Uram, adj béketürést sz. nevedért. Szabadítsd meg szolgáidat ez élet rabságából. Hálákat adok neked; nem is vagyok képes neked eléggé hálákat adni.“ És midőn a vas karmok marcangolásaitól fólszagga- tott oldalait még erősebben szurkálnák s a kifolyó vérhullám erőszakos zuhamokban ömlenék ki, az altanácsfő e szavakat intézé hozzá: íme! már érzed , miket kell szenvednetek. Mire ö hozzáadd : „A dicsőségre. Hálát mondok a világ Istenének. Immár megnyilik előttem az örök hon, a romlatlan ország. Uram Jézus Krisztusom ; keresztények vagyunk, neked szolgálunk; te vagy reményünk, te vagy a keresztények reménye. Szent Isten, magasságbeli Isten, mindenható Isten ! Téged dicsé- Kgas*ágbeii' riink sz. nevedért, mindenható Ur Isten.“ Midőn istensat. igy imádkoznék, az ördög e szavakat intézé hozzá a bíró által: Meg kellett volna tartanod a fejedelmek és császárok parancsát. A lankadt testű, de szellemi győztes pedig erős s szilárd hangon kiál- ta: „Én csak az Isten törvényére ügyelek, mellyet tanultam, ezt őrizem; ezért halok meg; ebben múlok ki, mellyen kül nincsen más.“ A dicső vértanú e szavai még jobban kínozták magát a kínzó Anu- lint ollyannyira, hogy vadsággal párosult dühében