Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
151 város itélöszéke elé érkeztenek, ott tömegbe állva, Az itélöszék a hatóság ítélete folytán a hitvallók dicső vért.ele '„ck!16'" pálmáját nyerték el. Maga az ég is küzdött már ez itélöszék előtt a szent iratokért, midőn azokat Fun- dán,e város egykori püspöke elhamvasztás végett áta- dá; rátétetvén u. i. a szentségtörö hatóság által a tűzre , hirtelen záporesö szakadt le a derült égből s eloltá a szent iratok alá gyújtott tüzet; ehez járult még jégeső is, s a dühöngő elemek az egész tartományt elpusztíták a szent irományokért. 4. E városban nyerék el tehát Krisztus e vértanúi az ohaitott első rabbilincseket; innét Karthá-Ap*1”" Ka.r_ góba vitetve az egesz utón vidáman és örvendezve tettek, dicsénekeket és sz. dalokat zengedezének az Ur dicséretére. Midőn Anulin az akkori altanácsfö joghatósága alatt létezett törvényszék elé érkeztek, állhatatosan s férfiasán állva meg a csatarendben, a dühöngő sátán megrohanásait szent állhatatossággal verék vissza. Azonban az ördög dühe Krisztus összes harcosait nem tudván legyőzni, egyen- kint hívta őket föl a harcra. Küzdelmök folyamát nem annyira magam-, mint inkább a vértanuk szavaival adandóm visza, hogy mind az őrjöngő ellenfél leleményessége a kínzásban s magában a szent- ségtelen megrohanásban kitűnjék, mind pedig Krisztus Urunk mindenható ereje a vértanuk bé- ketürésében és hitvallásában. 5. Midőn tehát a törvényszék az altanácsfö elé vezettetné őket s bejelentené, kogy az abitinai tanács keresztényeket külde át, kik a fejedelmek és császárok tilalmának ellenére gyülekezeteket és Dativ kínoz- isteni tiszteletet 2) tartottak: az altanácsfö először tatik2) így a corap. kéziratban; és helyesen, mint ez nem csak alább a 7-ik és 8-ik számból kitetszik, hanem magából Sz. Ágostonból is az „egyezkedés rövid vázlata“ 3-ik nap. 17-ik fejzetében: „Mint magukból a vértanuk okmányaiból bebizonyult, kik bevallák szenvedéseikben, miszerint közimát és sz. miseáldozatot végeztek.“ Tértül lián a kettőt, úgy látszik, megkülönbözteti lib. de fuga : „De
