Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

téntek, kit Numidia üldözőjének nevez Optât Par- meniánhoz irt 3-ik könyvében.

149

Szent Szaturnin, Dativ, és több más k. u. 304. afrikai vértanú emlékiratai.

(Kéziratok és kiadott könyvek összehasonlítása nyomán.)

Szaturnin áldozár, Bódog, Dativ, Ampél s egyéb alább megnevezett vértanuk vallomásainak és tetteinek kezdete, kik a közimák és sz. írás miatt Anulin akkori áfrikai altanácsfö alatt Karthágóban az Ur megváltása után, különféle hely- s időben vérüket ontották.

1. Dioklecián és Maximián idejében az ördög Sz. könyvek háborút üzenvén a keresztényeknek, az Ur szentséges hagyomány-iratait, s a szent könyveket követeié a megégetésre, az Ur templomait fóldulá s a szent szertartásokra, és az isteni tiszteletre össze- sereglett gyülekezetek ünneplését megtiltá. De az Ur Isten hadserege nem hódolt e szörnyű parancsnak , s a szentségtörö követeléstől visszaborzadt ; a miért is azonnal megragadván a hit fegyvereit, síkra szállt, nem annyira emberek,- mint az ördög ellen küzdendö. És noha némellyek átadva a po- gányoknak a szent Írást és isteni hagyomány-iratokat a szentségtelen tűz martalékául, elestek a hit sarkkövétől, mégis sokkal többen valának, kik megőrizve azokat s érettök készen ontva vérüket, bátran hunytak el; kik mennyei ihlettel telve s győzedelmeskedve az ördögön, szenvedésükért aratott diadalmi pálmákkal kezükben, mint dicső vértanuk önvérükkel irák meg az árulók és társaik fölötti végítéletet, melylyel őket az egyház kebeléből kizárák. Mert nem lehetnek árulók vértanukkal együtt Isten egyházában.

2. Seregenkint gyülekeztek tehát számos hitvallók mindenfelől a küzdtérre, s a hol ki ellenségre talált, ott ütötte föl szent táborát. Ugyanis, midőn a harci kürt megharsant, a dicső vértanuk