Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

139

Látva ezt a börtön őre,

Tettre lelkesült hevében,

S ősi vak hitét azonnal Jézuséval fölcserélte.

Mert tanúja volt a börtönt Ellepő homályos éjnek,

Szirtet és rabot dicsárral Halmazé tündéri fénynek.

Ébred a hős ... a valóság Szét szakítja álma leplét, . .

S ime kelve szenderéből A halálvágy tölti keblét.

Ám halálnak mért neveznők Azt, mi éltünket kioltja S rab-bilincséből a lelket Üdvözitendő feloldja?

Nem halál az, melly a lelket Vérben áztatá fehérré, —

Nem halála a csatárnak ,

A ki napját győzve élé.

A mosolygó ég tejutján Győzelemmel megy föl égbe, Melylyen Ábel a kaján és Bősz Káintól mennybe téré.

, Angyalok bájénekétől Áldva már emelkedik föl,

Mint hasontárs a kínokban Váratik Keresztelőtől.

A keresztény név bakóját Hasztalan boszu epeszti,

Vad tüzével sziklakeblét Kínkeserv majd megrepeszti.

Ördögöt dühöngni vélnél, Vesztve fegyverét, hatalmát: Már dicsőült már szabad, mond; Elnyeré a béke-pálmát.

Ámde végső büntetése Hátra van még a halottnak; Vérrel ázott hullatestét Földre hányni bősz kutyáknak.

S igy kiirtom csontporát is, Nem leend gyász-temetése,

Nem kiséri összegyűlt nép ,

Nem leénd majd hősi verse.

Szörnyű tény — Mikép dühönge A faló sárkány szülötte !

Meztelen testét ebeknek Martalékaid vetette.

De hiába, a dicsőség Hős jeleltjéhez közelgni Sem mer a legéhesb vad, mert Ingerét kioltva érzi.

Sőt a szárnyasok királyát, — Ha felette leng, s keringel — yissza űzi gyönge holló Égtül ihletett erélylyel.

íme szent Illésnek az volt Csüggedetlen ápolója.

E madár jelenleg a szent Testet ingatlan megóvja.

Felrepül szárny-csattogással A közel nádas tövéből,

S a közellengő vad ölyvet Megvakítja szárny-csapással.

És, ki hinné? — tulkokat győz Vércsatáján máskor a sas,

S most a gyönge kis madárnak Engedett a büszke szárnyas.

Melly a tulkot megrohanni Olly kegyetlen, vakmerő volt, Most a rendületlen őrnek Mint erőtlen gyáva hódolt.

0! mit érezél rajongó Dacián e nagy merényre ?

Nemde kebleden lövelt át A keservek éles tőre ?

Hulla győzött rajtad, álnok ! Mellyet olly rutul megöltél ;

S most te gyöngébb vagy halottban Létező ideg- s velőknél.