Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
123 hit ellen, s nyög mérgében, midőn megvettetni, s kigúnyoltatni látja magát.u 5 A dühében már majdnem magán kivül levő Dacián elnök erre igy kiálta föl: Távoztassátok el innen a püspököt, megérdemli, hogy száműzessék, mivel megvetette a császári parancsot. De ezen lázangót, ki csak nyilván szidalmazni jött bennünket, nagyobb kínok alá vessétek. Látom hogy vakmerőségének nagyobb büntetések szükségesek, mert bármit szenvedjen is bünhödésül, ö dicsőségnek tartja. Húzzátok tehát a kínpadra, feszítsétek ki tagjait, s terpeszszétek szét egész testében. E büntetést állja ki a kínzás előtt. Mig ezek történtek, ekép szóla Dacián: Mit mondasz erre Vince ? mivé lett nyomorult tested ? 0 azonban Isten segélyétől fólbátorittatván vidáman felele : „Ez az mit minduntalan óhajtók; 8) ez az, minek elérhetéséért minden esedezésim összpontosulának. Ki sem volt előttem becsesb, ki sem bánt velem barátságosabban , mint te, ki leginkább megfelelsz óhajaimnak. íme már is fönn a magasban lebegek, s e világ fölé magasztaltan megvetem uralkodóidat. Nem akarom, hogy hírnevemet kisebbítsd, s dicsőségemet károsítsad. Kész az Isten szolgája mindent eltűrni Üdvözítőjéért. Rajta hát, dühösköd- jél ellenem gonoszságod egész erejével. Látni fogod, mikint a kínzott többet tehet Isten segítségével, mint a kínzó. Kegyetlenséged, mellytől lihegsz, dicsőséget szerez nekem, mert minél súlyosabbak lesznek kínaiul, annál nagyobb győzelmet nyerek fölötted ; miért is igen örülök, mivel még kínzatásom perceiben megboszultatom.“ Ekkor lármázni kezde Dacián, és saját kínzói- s hóhérjai ellen vesszőkkel, s botokkal dühöngni ; minek következtében kevés időre megmenekült Vince a 8) Sz. Ágoston is hasonlóan ir 277-ik besz. 8-ik számában : „Alkalom nyílik itt nekünk . . . . e vértanú szenvedéséből . . . tanulnunk s csodálnunk, mint veté meg saját testét a kínok közt.“ Valér száműzetik. Vince kínoz- tatik.
