Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

úgy, hogy a szenvedőnek természetesen megkellett voina halnia. Ennek dacára előidézek az orvost, s kérdőre vonák a bíró előtt, váljon honnét van az, hogy a kinek nyelvét kivágta, folyvást beszél? Megjegyzendő ugyanis, hogy nemcsak egyszer szólamlott meg Román, hanem több hónapon át, mig a tömlőében volt, sokat beszélt a köröttelé- vökkel Krisztus Urunk keresztje- s diadala felöl. Ez bát a harmadik csoda. S igy az egyház egyetlen vértanúja a zsidók hármáéval fölér.

5. Midőn most az orvost sürgetők, kiviláglott, milly hatással van csak egy vallásos jámbor érzet fóllobanása is. 0 ugyanis a nyelvet óvszerül tekintette, s igy üdvét illetőleg kincséül rejté el magának , mely hitének csakhamar el is nyeré gyümölcsét. A bíró ugyanis fólingeriilt, fenyegetöd- zött, s mármár az orvos életét akará kioltani, midőn ez kinyilatkoztatja, hogy a kivájt nyelv még most is birtokában van. „Hozz elő egyet, szóla továbbá, kit Isten nem pártól, s ha hasonlón kimetszve nyelvét, nem hal meg, úgy csalás az egész részemről, s nem Isten müve.“ Erre csakugyan elő- hozatott egy a gonosztévők közöl, s gondosan megmérve az elővett nyelvet, e mérték szerint szélé ki annak nyelvét, miután e büntetésre kárhoztatott. De alig végződött a műtét, s ö már megszűnt lenni , — meghalt. Ekint tünék föl a sötétség ellenében az isteni hatalom fény sugár a ! Ha tehát valaki hitetlen s a hitben ingadozó, a jelek pedig csakugyan —- mint az irás mondja — a hitetlenekért adattak, úgy az elősoroltak, a mikét hallottunk , mindenesetre megérdemlik, hogy rájuk hivatkozzunk. Es csakugyan illy csodajelekben az egyház sohasem szűkölködik. 5).

5) A vértanú halálát lásd „Palaesztina vértanúiról“ című könyv 2-ik fejezetében.