Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
108 Nyelve ld- vágatik. A sz. ereklyék tiszteletéről. dán Babilonban. Ott ugyanis a három ifjút a lángokból menté meg, itt azonban még meg sem en- gedé gyűlni a máglyát. — Erre természetesen nem kis zavar állott be ; hirüladák azonnal a zsarnoknak , hogy a vértanú tüzbe dobatásán magok az egek is megíndultanak, s hogy az égi király nem hagyja el földi hi veit; mikről értesülve a zsarnok, előbbi elkövetett gonoszságát azonban még mindig hathatósan védvén szóval, — mégis megparancsolá a bírónak, hogy Románt, kit maga az Isten megszabadított, azonnal szabadon bocsássa, nehogy Isten ellen látszassák küzdeni; mire Román a keresztény Annaniás a máglyától megmenekült. 3. A gonosz akaratú és istentelen bíró azonban kedveskedni akarván a zsarnoknak, s egyszersmind óhajtván, hogy hizelgése minél kedvesebb legyen, nem tudom miféle uj vádakat gondolt ki a Szent ellen, igy szaporítván mindinkább a csodákat. S váljon mit csinál? Megparancsolja, kogy nyelvét, melylyel ellene szóla, s Istent megtagadni vonakodék, kimessék. Ez alatt egy orvos 3) ki akkor már elpártolt a hittől, nem ugyan rósz szándék-, hanem gyarlóságból, — hogy szabadabban örvendhessen a hős győzelmén, ö, ki már elesett, szinte kiment a kínzás helyére. De hová saját veszte miatt vigasztalás kedvéért ment, önmaga szerencsétlenségére uj kisértetbe esett. Megtudták ugyanis, hogy a szükséges orvos-szereket magánál hordja: azonnal készték a bíró Ítéletének végrehajtására; s igy a Szent nyelvét, noha vonakodva, kivágta. Azonban a kimetszett nyelvet nem dobta el, hanem megtartva magánál óvszerül használta s gyógyszerül a sebre, mellyet elszakadása a hittől szivén okozott, és honn gondosan elrejtette ; mint ez a gyarlóbb hiveknél közönségesen szokásban volt, tisztelni t. i. ha mit kapnak a vértanuktól ereklyekint. Egyébiránt a nyelvkivágás 3) Az emlékiratok Arisztonnak nevezik, — Prudencius is.
