Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
107 2. Az Ur bajnoka lélekerejét akarván megmutatni, miután már minden módon kinoztatott, 2) igy kiálta föl: „Zsarnok, miért nem hagysz föl kínzásoddal? Megvallottam már saját ajkim- mal, hogy Krisztus az igazi király !“ A bíró, habár nehezen tűrte e sértést, mert zsarnoknak nevezte a császárt, mégis uralkododott önmagán s gúnyos magasztalással igy szólott a vértanúhoz: Jól van, királyodért tűröd mind-ezt, miután róla halandó létére igy merészeltél beszélni. Mire máglyára kárhoztatta, s igy akaratlanul is csak diadalbabé- rait sokasítá. Az Ítélet azonnal végre hajtatott. A vérrel ázott, de különben derült kedélyű Románt sebekkel oldalain, mellyeket az igazságért ütöttek rajta, kereszttel-vállain, és a királyi jegy gyei homlokán — elvivék, s miután a tűz meggyújtására s élesztősére holmi száraz ágakat és nádat összehord- tanak, mint élő áldozatot a farakásra állíták. S im mi történik? a kínhely nem volt messze a várostól, hogy ez is tanúskodjék az igazság mellett, s mert némellyek, különösen pedig a zsidók kérkedve mondogaták a Szentirással : „hol van Istenök ?“ s nagyban híresztelték, hogy nálok a három ifjú az égő kemence lángjaitól megszabadult, a keresztények pedig elégnek; az ég Ura csakhamar sötét felhőkkel borítábe a láthatárt, mellyek telvék jéggel, és záporral, a támadt szélvésztől szétszakasztatván, azonnal szétözönlék vészes árjukat úgy, hogy a tüzet meg sem gyújthatták ; csodálatosabban tüntette azért ki mindenható erejét az Ur itt, mint haj2) Jelesen ir Prudencius e gyakrabban ismételt kínzásról (1108. és k. V.) „Az erre fölingerűlt Aszklepiádes magasra fölfüggesztette s kinyujtatta őt a kínpadon, s kiszakította bélét testéből (116) Puhítsátok meg hasát szapora ütlegekkel (451). Az iszonyatos katonák oldalait karddal szabdalják, mások hosszú sebbarázdát vonnak tagjain keresztül (556). Az istentelen poroszló Charaxat vas- karmokkal hasogatja arcait, vérbetűket nyom képére s szálankint tépi szakálát ; s igy tovább, 1. a szerzőnél. Máglyára Ítéltetik. A máglyát nem lehet meggyujlani
