Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

104

Bódog püspök pedig fonhangon kiálta: „Hálát adok neked Uram! hogy fölszabadítni méltóztatoL“

6. Végre Kisasszonyhó 30-án, midőn maga a hold is vérszinben boronga fölötte, a vesztőhelyre viteték, hol égre emelt szemekkel hangosan igy imádkozék: „Isten! hálát adok Neked, 56-ik évet töltöttem ez életben, szüzességemet megőriztem, az üdviratokat megmentettem, a hitet és igazságot Krisztus, <?ghirdettem. Uram, ég s föld Istene, Jézus Kristus! sfold istene. nehecj hajtom meg nyakamat áldozatul, ki örökké élsz, s kit tisztelet s dicsőség illet mind örökön örökké. Amen.

Előjegyzetek

szent Román vértanuságálioz.

1. Noha minden szentjében méltán csodáljuk Istent, bekell mégis vallanunk, hogy néhányan közölük, miután bennök mindenhatósága különösen nyilatkozott, kiválólag nyújtanak anyagot bámulatra. Hogy Román vértanú is ezek között foglal helyet, tagadhatlan, ha csak kissé figyelmesb tekintetet vetünk hosszú szenvedése folyamára. Mert midőn a zsarnok több keresztény elestével már örvendhetni vélt az egyház romjain, Román erélye annyira megtörte vakmerőségét, hogy ki ezelőtt épen diadalában kevélykedett: egy, Román által az igaz hit felöl megkérdeztetni kivánt kis fiú sza- Román tettei, vára elnémulni kényszerült. Merítjük pedig a boldogult férfiúnak vértanusága történetét caezáreai Ozséb: „De resurrectione ét ascensione Domini“ című munkájának 2-ik könyvéből, mellyet ugyanazon szerző egyéb munkáival együtt kéziratokból kiszedve Szirmund Jakab bocsátott közre. Hozzá csatolandó azonban mindaz, mi fölebb „Palaesztina vértanúiról“ című könyv 2-ik fejezetében ugyanezen vértanúról már elmondatott. Özséb a kisded vértanú halálát sehol sem említi meg. Erre vonat-