Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

90

Teste csodálatosan meg- őriztetik a lángoktól.

Fronto áldó zár.

zeledni ; s igy a szent test sértetlenül maradt a máglyán. Ezt Theoteknusnak azonnal hírül vitték szolgái, ki azt parancolá nekik, hogy ott maradjanak, s a helyet, hol a fö meg a hulla feküdt, őrizzék. A katonák tehát, mint megparancsolá, ott maradának és őrt állottak. Ekkor a megegyezés szerint Malus faluból Fronto áldozár jött a szent vértanú gyűrűjét hozván, mellyet az ereklye gyanánt adott neki, ó borral terhelt állattól kisérve , mert e jeles férfiú földmívelö volt. Midőn tehát este felé a városhoz közelednék, szamara az isteni gondviselés rendeletéből azon hely fölött dőlt le, hol a szent vértanú holtteteme feküdt. Látván ezt az örök odafutottak, s igy szólának az áldo- zárhoz: „Hová mégysz jövevény illy késő éjszakán ? Jőj inkább, s maradj nálunk, hol szamarad bő legelőre talál ; mert ime ! itt elég a fu, s ha tán a vetések közé akarod ereszteni, azt se tiltja meg senki; rád nézve pedig jobb, ha nálunk maradsz, mintha a vendéglősök gorombaságának teszed ki magadat.

33. Az áldozár tehát félrevezetvén szamarát az útból, a kunyhóba tért, mellyet az örök az előtte való napon füzfaágakból készitének, és kívülről öszszetekert szalmával befontak. A kunyhó mellett pedig a vértanú teste feküdt ágakkal és fűvel elfódve. Tűz is lobogott a közelben, s a vacsora is készen állt. Az első őrök a fürdőből visz- szatérvén, a kunyhóban inni kezdtek , s lehevervén a pázsitos földön kiterített szőnyegekre, az áldo- zárt is felszóliták, hogy velők igyék. Ez pedig lerakván a terhet szamaráról poharat kért, s megtöltvén azt saját borával, igy szólt: „ízleljétek meg ezt, és lássátok miilyen bor ez, tán nem fog ro- szul ízleni.“ így szólt szerényen mosolyogva, és átnyujtá nekik a borral telt serleget, kik bámulván a bor szagát s izét, kérdék az öreget, hány éves bor volna ez ? Mire az áldozár felele, hogy öt éves. A katonák pedig igy szólának : „Igyunk