Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

88

nagyot ellenem, oh Theoteknus, mi Uram Jézus Krisztus hatalmának ellentállhatna ? Jóllehet testem, mint látod, az előbbi kínok miatt egészen megtörött; mégis újra megkísértheted erőmet; bárminemű kínzó eszközök által gyötörheted tagjaimat, és megfogod látni mennyit bírnak még tűrni, habár szétszaggatvák is.“

Theodot ki»- 30. Ekkor Theoteknus ismét a kínpadra hu- za 'zatá a szentet, s a poroszlók mindkét felöl vadállatok módjára kezdék előbbi sebeit megújítva, a vaskarmokat a legmélyebben oldalaiba furni. A dicső vértanú pedig azalatt fönhangon vallá hitét. Látván az elnök, hogy hasztalan minden törekvése , s hogy a kifáradt kínzók már el is lankadtak ; megparancsolá, hogy a kínpadról levéve tüzes cserepekre helyezzék öt. Midőn ezek egészen beljébe hatottak, mert szörnyű fájdalmat éreze, igy imádkozott Theodot: „Uram Jézus Krisztus, a kétség- beesők reménye! hallgasd meg imámat és enyhítsd e kínokat, mert szent nevedért szenvedem ezeket.“ Eszrevévén azonban Theoteknus, miszerint a cse- repekkeli kisértet sem használ semmit akaratja kivitelére, megparancsolá, hogy ismét a kínpadra húzzák, s előbbi sebeit újra szaggassák föl. De a vértanú teste egészen érzéketlennek látszék, s az egész kínzás úgy tűnt föl neki, mintha a poroszlók inkább tréfálni, semmint komolyan működni akarnának ; csupán az Istent dicsöitö nyelve maradt sértetlen, mellyet hitének megtagadására akarának az istentelenek neki meghagyni nem sejtvén, hogy inkább az igazság bebizonyítására hagyják meg.

31. Látván végre Theoteknus, miszerint már nem gondolhat-ki újabb kínnemeket s a teljesen kifáradt kínzók is már mit sem tehetnek, a vértanú pedig mindig erősebbnek mutatkozik feltétében, ïheodot, lm- következő Ítéletet hozott fölötte: „Hatalmamnál te tik.6 fogva Theodotot, a galilaeusok l3) védőjét, s az 1

1S) E szó Julián eló'tt ritkán használtatott a Kereszté-