Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
86 orrát; erre Theoteknus azonnal leugorván trónjáról , igy szólt : „Hol van most, úgymond, Theo- dot, szavaidnak erélye? Azt látom, hogy gyöz- hetlen létedre mégis csak a kínoknak engedsz. Ha az isteneket nem káromoltad volna, sót inkább hatalmuk erejét imádnád, bizonyára nem szenvednéd e kínokat. Azt javaslanám tehát neked, hogy vendéglős és alrendü létedre ollyasmit ne mondj többé a császárok ellen, kiknek joguk van élted fölött.“ Az ingerke- Mire a vértanú : „Ne gondolj avval, altanácsfö, dő elnököt felele, hogy megégett oldalaim szagát érezvén, 'lsszaloro'Ji,‘orromat egy kissé eltorzítám; hanem parancsold inkább, hogy poroszlóid hajtsák végre rendeletei- det ; mert azt látom, hogy alább hagynak velők ; te pedig állhatatosságomróli meggyőződésed tekintetéből gondolj ki uj kínokat, és találj föl más kínzó gépeket; vagy inkább ismerd meg azUr Jézust, ki engem segít, s kiben rabszolga gyanánt vetlek meg, és istentelen csábításaidat semmibe sem veszem. Illy bátorságot ad nekem Krisztus Urunk. Ha bűnös tetten kaptál volna, akkor félnék ; most azonban nem félek fenyegetéseidtől, Krisztus hitéért bármit elszenvedek.“ Midőn ezeket mondaná, Theoteknus kövekkel csapatta a vértanú arcát, és fogait kiiittette. Ez pedig igy szólt : „Ha nyelvemet és minden beszélő-műszeremet is kivágod Theoteknus, az Isten mégis meghallgatja a néma keresztényeket is.“ Börtönbe zá- 28. Elfáradván végre a poroszlók a vértanú ratl1“ testének szaggatásában, az elnök megparancsolá, hogy a kínpadról levéve börtönbe zárják s tartsák a második vallomásra. Midőn tehát a piacon keresztül vezetnék őt, habár egész testén megtörve, de sebei által győzelmet hirdetve fölhívá mintegy az e látványra mindenfelől összesereglett polgárokat , hogy azokból, miket ö szenvedett, Krisztus hatalmát ismerjék meg: „Lássátok mindnyáján, úgymond, milly csodálandó Krisztus hatalma; mint teszi az érte szenvedőket érzéketlenekké
