Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

76

Ám a zendülés épen nem csillapodók ; a császári sereg Debrecennél tovább nem követé a békételeneket, kik Erdélyből s a töröktől segíthetvén, 1677-ben túlsúlyra kaptak a csatasíkon, s Tököly Imre gróf vezérlete alatt, miután Haller seregét szétrobbanták, a bányavárosokat több erőddel egymás után hatalmukba kerítették, s a katolikusokat mindenfelé méltatlanságokkal halmozva nyomultak Nagyszombat, Pozsony felé. Miklós atya ekkor Hont megyében működött , s a mint a protestánsok garázdálkodásáról értesült, Bozók várban kerese menedéket, hogy ott bevárván, mig a már napi renden levő foradalmak ezen fenyegetődzö fellege is kiviharozza dühét, azután folytathassa küldetését. De az élet Ura már megeléglé fáradságát, pihenésre hivá meg öt; a Tökölyhez pártolt Balassa Imre megrohaná Bozók várát, s azt Dobisi István esztergomi kanonok, várparancsnok kezéből kiragadván, elfoglalta : ez alkalommal a benfogott Miklós atya a katholikusok iránti gyülölségböl szent Endre hava 12-dikén lenyakoztatott 1678-ban.

Hont megyének jelen vallási állapota nyilván tanusitja, hogy a hitbajnok vére a megtérések termékeny magva lett, beteljesülvén Krisztus Urunk mondata: „Bizon, bizon mondom néktek, ha a földbevetett buzamag meg nem hal: csak magában marad; de ha meghal, sok gyümölcsöt hoz.“ (Sz. János 12 , 24.).

nyért meg nem váltják éltöket. Ezt nem tehetvén a szegény remetebarátok , kivégeztetésre vezettetének ; s már szinte szerzetöltönyeiktől fosztogaták őket: de Imre atya ellentállt: „Hagyjatok — ugy- mond, — szerzetem öltönyében meghalnom, hogy kivégeztetésem után is tudva legyen, mi voltam ez életben.“1 Ekkor azonban Toldy Gáspár, a helybeli lelkész siránkozva eléjök járula, s zokogva kérvén őket : miszerint szerzetjök javaiból beszereztetvén a szükséges vált- ságdijt, mentenék meg éltöket, mire a kath. egyháznak nagyobb szüksége lenne mint javaira a szerzetnek, — rávevé a halálra szánt remetéket, hogy a szerzetnek megengedék a váltság lefizetését, mi 400 aranyra szállíttatott le.

„Minden lélek Istent dicsérje!“