Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
62 Sz. Lőrinc mindenütt ismeretes. Quartust említi Szixtussal. De tökéletesen bebizonyo- dik állításunk a kővetkezőkből: először is bulláik különböző távol helyeken vannak eltakarítva. Ugyanis Szixtusról mondatik, hogy Kalliszt, Agapitról ésFe- licisszimusról pedig, hogy Praetextát temetőjében feküsznek elásva. Azután a régi irók közöl egysem említi őket együtt. Süt Gergel szentségkönyvében Kisasszony hava 6-ikát rendeli sz. Szixtus püspök halálnapjául, tulajdon misével, ehhez van aztán kapcsolva más külön mise illy címmel : „Ugyan e napon sz. Felicisszimus és Agapit halálnapja.“ Sz. Szixtusróli misében pedig ezekről említés sem történik ; valamint viszont ezek miséjében Szixtusról sem, melly elszigetelés valóban hallatlan és szokatlan az ollyan szenteknél, kik együtt nyerték el vértanúi pálmájokat. Továbbá sz. Ambrus (in lib. 1. Officiorum cap. 41.), mellyröl alább bővebben szólandunk, azt mondja, hogy Szixtus szerpap nélkül sietett a vértanúi áldozattételre. Már pedig ugyanezen Ambrus beszédjéből világos az is, hogy sz. Lőrinc szokta volt Szixtus pápának, midőn áldozna, a szerpapi segédkezést elvégezni, s föltűnő volt, miként lehetett öt Lőrinc nélkül elfogni. Azon- föliil a római egyház folytonos hagyománya az, miszerint Lőrinc azon időben az egyházi szolgák közt első, vagy is főszerpap volt, minthogy ö — mint alább Prudencius észreveszi — a többi közöl tudomány és erényessége miatt kivált. 3. Azonban, ha mindjárt ezen vértanukról nem is volnának bizonyos tanúságaink, mégis sokkal máskép kellene Ítélnünk sz. Lörincröl, kiről sz. Ágoston az újabb kiadás szerinti beszédjében igy szól: „Valamint Rómát, úgy sz. Lőrinc koronáját sem rejthetni el.“ És aranyszavu sz. Péter a fönnebb említett beszédben erősíti, miszerint nincs Róma városának része, melly előtt e jeles vértanú érdemei ismeretlenek lehetnének. Â többit elhagyom, helyettük legyen elég Nagy Leo egyik helye, ki e sz. vértanúról szóló beszédjében mondja: „ALeviták
