Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
41 keresztény vallást elliagyúk. Némcllyck életök megmentéséért tömjéneztek a bálványoknak, kik is „bálvány-tömjénezőknek“ (lapsi) ; mások könyvek megvevése által menték meg életöket, mellyekben hamisan állítatott, hogy a bálványoknak áldoztak , ezek pedig „könyvváltóknak“ (libellatici) neveztettek. De egyik veszély a másikat voná maga után. Midőn t. i. a dühöngő üldözés némileg szűnni kezde, sokan a tévelygők közöl az egyház kebelébe visszatérni óhajtván, fölvételükről megoszlottak a vélemények. E tárgyról azonban olvashatni szent Cypriánnál, mért is itt röviden érintjük meg. Legyen elég megemlítenünk, hogy Dénesiink ez alkalommal sokat irt, mik Özsébnél (Historiae lib. 6. cap. 46.) vannak íoljegyezve. Egyébiránt illyen dolgok körül Dénes mindig hajlandóbb volt a kö- nyörületre, kivált azok iránt, kik tettüket megbánván , a vértanuk közbenjárásáért folyamodtak. (Ugyan is szokásban volt, hogy a hittagadók a vértanuktól levelet nyernének, mellyek erejénél fogva szelidebb bánásmódban részesültek. E tárgyban Fábiushoz, az antiochiai püspökhöz irt levelében igy nyilatkozik, szavait Özséb jegyzé föl (hist, libr. 6., cap. 42.): „Midőn a dicsöült vértanuk, kik most Krisztus országának örökösi, és az O Ítéletének leendő részesei, kik vele együtt jönek majdan megitélni a világot, midőn ezek még körünkben voltak, némellyeket, kik, a bálványoknak áldozva, hittagadókká lettek, látván azok megtérését, és bünbánatát, s tudván hogy Isten nem akarja a biinös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, körükbe fölvették, velők imáikat és étköket megosz- ták. Mit tanácsoltok tehát testvérek ! mit tegyünk e tárgyban ? Valljon a vértanuk ajánlatát elfogadjuk-e, itéletök-és kegyességökben megegyezzünk-e velők, s kik iránt ők könyörületességgel viseltettek, szinte jól bánjunk-e azokkal? vagy pedig Ítéletüket semmibe sem véve, véleményük Ítészeivé és bírálóivá tegyük magunkat, s igy kegyességüket Fáj— Dénes hajlandó a kó- nyüriiletre.
