Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

29

Lankad a kínzó már, s ádáz bíró dühe nöttön Nő, mert látja, miként eszközi hasztalanok.

Krisztus híveiből nem szédített tagadásra

Még csak egyetlen egyet kínok ezer neme sem.

Hagyj föl a kínzással hóhér, így szól a dühöngő, Már kinzás nem ; fog győzni a szörnyű halál.

Üsd le fejét ennek, kifeszítve keresztre emeld azt, Varjúk ássák ott ki meredő szemeit.

Vidd ezeket szaporán s nyűgözve taszítsd ropogó tűz Lángja közé, e fajt máglya emészsze egyig.

Ott azokat tüstént átfúrt nászádra cipelve Mély tengerre viszed bősz habok árja fölé.

S majd ha vizek zajgó hullámai messze ragadják S a dagadó hullám ellepi csolnakukat,

Töl jenek össze silány tutajuk fúrt oldali, s ők a Sós nedvet mély örvénybe temetve igyák.

Ott vad pikkelyesek gyomrában sírra találnak, Mellyek szétmálló testeiket lenyelik. —

Míg így szórja dühét a bősz ; ime trónja elébe Hoznak megkötözött öszbeborult papegyént.

Ifjak, kik durván vezeték, harsogva tudatják A néppel : Krisztus híveinek feje ez !

Ha elvérzik e fő , önként meghódol az összes Nép, s nyújt áldozatot Róma nagy isteninek.

Ritka halálnemet óhajtnak s uj kínokat ennek Mellyéktől mások félve ijedjenek el.

Büszkén kérdi amaz: mint hívják? szóljatok; erre Hippolytusnak ! imígy harsoga feleletük.

Hippolytus 1 ') legyen ö hát, s szaggassák szilaj és vad Mének szét testét, s veszszen el így nyomorun.

") Hippolytus név ugyan is annyit tesz, mint lovaktól szétszaggattatott ; a költő tehát itt szójátékkal él, 8 egy más a pogányoknál híres Hippolytusra céloz, ki midőn atyja haragja elől szökni akarván, a lovaktól elragadtatva a hámkötelekbe bonyolódott, s nyomorun széttépetett; de a mese szerint Aeskuláp őt életre hozta, s istenek sorába fölvétetett, és Virbius nevet nyert. Lásd erről Ovid. lib. 15. Metamorphos. fab. 45.

A vértanuk állhatatossága.