Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

27

Látom, mint hal meg Jézus neveért nagy örömmel, Mint ontá vérét, s nyerte a vérkoszorut.

Ám ne csodálkozzál, mint lön így e szakadárral, Hogy mi felünk véres hőseiként hala meg.

Már mikor öt győztest hurcolta a vad szivü ellen, Vígan ment a halál és az enyészet elé.

Hü népét 3) látá szeretőn gyülekezni körűié S e kérdést hallá : melly hit az égbe vivő ?

Ö feleié : hagyjátok el oh híveim ti Novátust,

S térjetek át Jézus tiszta hitére megint.

Egy legyen a hit, mellyetvall, s hisz a római egyház, Mellyet szent Pállal Péter apostol őriz.

Bánom, mit taniték, és most vérpadra vitetvén Látom, az Istentől mennyire messze valék !

így mikor a népet jó útra vezette, s ezentúl Merre haladjon majd, ö maga megmutatá;

S ö , ki előbb nálunk tévelyt hoza létre, ez ösvényt Elhagyván, igaz ut hü kalauza leve :

Most a főnök elé húzzák, ki diihönge keresztény Osztiabélieken G), s kínokat oszta dühe.

E napon ö ugyanis Rómából jött, hogy az iildést Árasztná a külvárosi népre is el.

Meg nem elégelvén, eddig hogy számos igaznak Vérével festé Róma dicső falait. * 6

Visszatér az egyházba.

s) Itt Ipolyt püspöknek lenni állítják; azonban lehet, hogy ő neki mint áldozárnak a nép egy része gondjára bízatott. Illyenek napjainkban a plébánosok. Szozomén (lib. 1. Hist. Eccl. cap. 15.) állítja, hogy Alexandriában szokásban volt: miszerint egy püspök alatt, ki mindenik fölött őrködött, még az áldozároknak is külön egyházaik voltak , és az ezekhez tartozott nép fölött lelkipásztorkodtak. Ugyanezt állítjaPetávi Dénes Rómáról is. LásdrValesii notas in hunc Sozomeni locum, et Commentarium praevium D. J. Mabillonii in Ordinem Romanum cap. 3.

6) Tiberis két torkolattal Tyrrhén tengerbe ömlik, hol két, hajdan nevezetes város volt, mellyek most csak a bi- bornokok ciméről híresek. Egyik Ostia-nak , másik Por- tus-Romanus-nak neveztetik.