Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
III.
62 fokára, melly felé naponként olly szép aránybanemelkedők, hogy belépése óta mindig példánya vala az Isten szive szerinti szerzetesnek, és a mint halála előtt gyóntatójának alázatosan megvallá, halálos bűnnel öntudatosan egész életében sohasem szeplösité be lelke tisztaságát. Szerzete föladatai közöl a hitszónoki pályára benső vonzalmat érze lelkében, és ezen hivatása célba vett kiművelésének alapját jobban meg semis vethette, mint tévé saját magatökelyesbitése által. Mert a hitszónok hasonló az elöfához, melly kellemes alakjával gyönyörködtet, árnyékával üdít, gyümölcsével táplál; valamint pedig ez mind magából fejti ki azt, mi által az emberiségnek hasznot s gyönyört szerez : illyen lévén a hit- szónoknakhivatása,illyenfélehatásmódjais,előbb neki a Szentlélek harmatjából s a tudományok rétegeiből magába kell szivnia a tápanyogokat, a szükséges nedveket, ezeket vérévé változtatnia, hogy igy képes legyen másoknak egészséges étket, üdítő ernyőt, vonzó életszabályokat nyújthatni. „A keresztény igazságok nem az észkutató spekuláció tárgyai , hanem élet, mellyeknek bennünk kell megtestesülni, hogy üdverejöket éreztessék az emberiséggel. Semmit olly tisztán fól nem fogunk, olly erősen nem védhetünk, sem azt szebben elő nem adhatjuk, mint a mit éreziink, mi szivünk rejtekében mélyen bevésve van; sajátjából kiki legkönnyebben meríthet és kölcsönözhet“ -). így érzett György is, s ezen elv vezérlé őt készületeiben, és ezen elvnek kinyomata vala egész élete. — Miután illy hasznosan fölhasználó a növendék- ség éveit áldozárrá szenteltetett , s mindjárt első állomásául, mi kiképzettségét leginkább megilleté, s mi után hőn sovár- ga, a szószék rendeltetett működése köréül. Alig Írhatni le, milly hévvel és föláldozással, milly lelkesen és sikeresen jára el hivatalában; többször megfeledkezve önmagáról, majdnem elájult a sok izzadság okozta kimerüléstől ; többször társainak kellett öt önkimélésre figyelmeztetni, mint egykor a pápai szentegyházban tevék, kiknek ö : „így illik Isten igéjét hirdetnünk,“ adá válaszul. Volt is hatása; mert hallgatói szivét, úgy szólván , kezében tartá, s azokban tetszése szerint intézé az érzelmek apályát és dagályát. így működött a szerzet 2) Religio 1854. I. félév. 35. ez.
