Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

III.

50

toit : „Törjetek, marjatok, csigázzatok minket; a ti igazságtalanságtok a mi ártatlanságunk mellett bizonyít. De mindemellett semmiresem mentek legkikeresettebb kegyetlenke- déstekkel sem, mindez inkább csak inger feleinknek. Szaporodunk , valahányszor learattok, a mag a keresztények vére.“ így Tertullián.

Vértanúink érdemeiről emlékezve röpitjük ég felé fohászunkat: vajha a kiontott rokon vér mint jó mag e szép haza összes terein mielőbb megteremje a testvéri egyetértést a hitben, a szeretetben , a hűségben Isten, egyház, haza s király iránt ! !

V.

Bársonyi János királyi itélömester ').

„En választálak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket e világ. Emlékezzetek meg amaz igéimről, mellyeket én mondottam nektek : a szolga nem nagyobb az ő uránál, ha engem üldöztenek, titeket is fognak üldözni. . . De mindezt nevem miatt követik el rajtatok ; mert nem ismerik azt, a ki engem küldött.“ Sz. János 15, 19—21.

JÉZUS KRISZTUS.

A vallásos magyar nemzet nem ama szent hajdanából, midőn ima és szent ének zenge a csaták tüze előtt a harcfaggatta ősök és diadalkoszoruzta hősök ajkain , midőn ró- zsaíuzér mint a nemzet Nagyasszonyának áklásemléke fűzé körül a megviselt kardok^ markolatát, nem azon szent haj- danból mutatjuk be Bársonyi Jánost, e világi férfiú, dicső vértanunkat; — az ö élete és pálmaága már a magyar hithüség és erényesség szentélyének romhalmaza fölött sarjadzék, és ezért sokkal becsesebb, sokkal ragyogóbb. -—- Példás hive és erélyes védője vala ö ama hitvallásnak, mellyet az első apostoli király nemzetének halálos ágyán szivére kötve, örökségkép hagyott; annak erélyes védője a protestantismus *)

*) Kútfők: Schmitth: Episcopi Agrienses. III. 293—297 1. Kazy Ferenc: Hist. Regni Hungáriáé III. 122. 1. Lányi i. m. II. 140. 150. 1. sat.