Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
II.
42 hangjait, s a kínok jajjait, alvás helyett erős zokogás között töltötték el az éjt, s könyek között ismételék: oh szegények, oh ártatlanok, oh szent férfiak! A fájdalmas hangok a mészárlás után sem enyészének el azonnal; a szennygödör mélyéből egész napon át fohászok megtört susogása emelkedők föl : mit meghallván Eperjesi István a kápolna gondnoka , mihelyt szerét teheté, titkosan oda csúszott, s megszólítá a szenvedőt. A hang István atyáé volt, ki legtöbbször kitüntetett lelki életereje törhetlenségével nem kevésbbé bámulatos testi életerővel birt ; még ráismerő a gondnokra ; azért megszólítá, és kéré, menne el Hoffman.György czászári adószedőhez s szólítná föl, miszerint mentse ki öt a borzasztó helyről ; mire Eperjesi szomorú híradással jelenté , hogy az eretnekek már a tisztelt kegynököt is kivégezték, s maga is olly helyzetben van, hogy minden percben várhatja halálát. „Jól van tehát, — nyugtatá a szenvedő önmagát s a busoló gondnokot, —• legyen Isten akaratja! Mi innét nemsokára az édes Jézus látására égbe költözünk; te is az ö bajnoka vagy: tehát jól harcolj egész a halálig, hogy elnyerjed a hervadhat- lan koszorút I“ Ezután a földiektől Istenhez fordult elméjével , s hozzá a. roncsolt testből a hit, í’emény és szeretet lángjait utolszor lobbantá föl; ö vala, ki örömmel fogadá a hírnököktől haláluk kijelentését, társait a vértanuság állhatatos elszenvedésére mindvégig bámulatos szilárdságával és lelkes szavaival tüzelé ; ő vala, ki lelkesítő szerepéhez illő— leg az első ütéseket s meggyaláztatást szenvedé , s ö leve, ki mintegy társai kitürése fölött őrködve, őket tulélé, s csak, miután azok az angyalok seregének már húsz órával előbb meg- vivék a diadal örvendetes hirét, szállt leikével a szennygödör- böl méltóbb helyre épen Kisasszony ünnepe viradtán. Körösi kora 39, papsága 7, kanonoksága 3, István atya kora 40, Menyhért atya 35 évében vevék kezökbe a pálmaágat. A jó Isten bizonyára minden kön y et letör le szemeikről az igazság hazájában, hol halál többé nem lészen, sem gyász, sem sir ás, sem fáj dalom többé nem lészen, s az igazak nagy szilárdsággal állnak azok ellenében, kik szóróngaták őket és elnyomák.
