Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

I.

24

dó s hiú, csak azt cserélem föl örökkévalókkal és égiekkel. Veszteség-e aranyért a sarat beváltani? Ragyogó címekkel, és, nem tudom, miféle reményekkel biztattok ? e tekintetben, ba csakugyan hatalmatokban állana a jövő, talán volna, mivel le hagynám magamat kenyereztetni: de kétes szelekre bizni a sajkát, nem okosság; azért nincs kedvem bizonytalan eseményeknek föláldozni éltemet. Gazdag házassággal is kecsegettek? még csak ez hiányzott ostromotok tetézésére : de ez már nem fér össze az őszinte szeretettel, hogy vállaimra is megkísértsétek átvetni a málhát, mell}' nektek is alkamatlan és terhes; a természet szabadnak szült, szolgálni nem tanultam ; miattam, a ki akar , vigyen házába társnőt, akár úrnőt, nem bánom : én nem akarok. De ti már a szerzetesek sötét világába is elláttatok vakandokélü szemeitekkel ; milly viliár törte meg előttetek annak fátyo- lát? Óvakodjatok csúfot űzni abból, minek megítélésében ti egészen tudatlanok vagytok. De ha dicstelen is a szerzetes élet, mi után tehát oktalanul kívánkozom, valljon ti, kik mély rejtekben tartjátok kincseiteket s félthetitek azonnal, mihelyt napfényre jőnek, ti oktalannak mondhattok-e enge- met ? Legyen a szerzet akár milly szigorú, elég szeretetre méltó már csak azért is, mert törhetlen férfiakat számlál seregében ; hadd legyen akár koporsója ifjúságomnak, s reményeimnek , ez a halandók sorsa, elöbbutóbb nektek is, nekem is meg kell halnunk, mi hogy jól essék ki, most azon dolgozom, gondoskodjatok ti is magatokról.“ így felelt kérdéseikre a szilárd lelkű ifjú ismételve, mint valamivel előtte szalézi szent Ferenc ugyanilly körülmények között; és beszédének az állhatatosság, a benső meggyőződés olly nyo- matékot tulajdonba, hogy mindenkit maga részére meghódított, és vérei beegyezésével távozott Brünbe a jézustársaság zárdájába, hol az újonc évvel megszegé a szerzetes élet kenyerét 1597 körül.

István rendkivülileg jutott az egyházi rend küszöbéhez : de az aquinói szent tudor épen ezt, a dolgok természetes folyásával ellenkező módot, mondja itt a rendes útnak, mert szerinte az isteni erő, melly által kell az egyházi rend méltóságára emeltetni, a mindennapi rend szinén fölül emelkedik: ezen ismérv Istvánnál félreismerhetlen volt; már pe-