Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
I.
22 haladó komoly magatartása és szép hangzatu beszédei által korosabbakra és udvaruk embereire is befolyást gyakorolt , mi által többször jutott neki a szerep bűntényeket meggátolni s a jó nemtöjeként föllépni ; ha kihágást vett észre s azt meg nem akadályozhatta, rajta volt szüléinél, hogy a bűnös elvegye megérdemlett megrovatását ; és igy, miként a bimbó gyönge boritékrésein át korán kimosolyognak a rózsa bibor ajkai, Istvánban is illy észrevehetöleg jelentkezének jövő élete erényékei. Kedves hazája mindennapi eseményei, a csaták zajának rája tett hatásának engedvén, játéknemül a hadgyakorlatot választá; kisded lobogókat, kardokat, puskákat könyörgött vétetni magának ; gyermekekből hadsorokat alkotott, mellyeket ö, mint vezér, maga előtt folállita, ellentáborokra oszta, egymás ellen csatára, a hegyek ellen ostromra vezete: mindebből sejteni lehetett, hogy a gyermekben valamint nemes és magas elme, úgy nagyratörö lélek is lakik, hogy benne hazája s családja nem közönséges fénj’e s a csatáknak nem babértalan vívója rejlik, és ezért mindenkinél szeretetben részesült. így érte el a kort, mellyben a tanoda falai közé elégségesnek itélteték ; a tanuláshoz fogott és pedig ugyanazon nagyratörö lélekkel, melly eddig játékaiban is jellemzé öt; ettől ösztönözve versenytársa volt ö minden jónak, engedni senkineksem tudott; hol kitartásra, hol fáradságra vala szükség, ott példanyképül állt társai előtt; különös szeretettel csiiggött mind a nyelvészeti mind a bölcsészeti tudományokon, mellyekbe serény, éles eszével olly mélyen behatott, hogy tanárai szinte bámulták az ifjú hőst, társai pedig a vetélykcdö de különben higgadt Istvánt átalán becsülék. Kolosvárott a jézustársasági atyák valának tanárai, kiknek vezetése mellett szentebb érzelemszikrák is gerjedé- nek az ifjú keblében: unalom szállá meg öt a múlandóság, szeretet az égiek iránt, és valami titkos sugalom szüntelenül lelkére s egyéb lelkek üdvére íigyelmezteté; melly utóbb ellen- állhatlanul napról napra olly erővel jelentkezők, hogy rövid idő alatt a vágy is megfoganzék benne: világi reményeiről lemondani, és szerzetbe lépni; a szerzetben látá ,,a szent várost, az új Jeruzsálemet, melly Istentől szállá alá a menyből, fölkészítve mint a fölékesített menyasszony az ö férjének és a szerzeteséletröl hallá e szavakat : „En a szomja-
