Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
teendő, mellyben Marcell, — mint mondók — élni megszűnt. 279 Szent Kasszián tangeri vértana szenvedése. (A kolberti könyvtár kéziratából.) I. Azon időben, midőn Agrikolán Aurél a test- őrségnek helyettes főnöke lett, boldog Kasszián hadi törvényszéki figyelő volt, s e hivatalt viselte Marcell vértanú vallatásánál is. Marcell, asztáziai százados, mindszenthó 28-án Tangerba hozatván, Agrikolán Aurél öt számtalan s rémítő fenyegetéseivel , valamint birói tekintélyével hitvallói állhatatosságában meg akarta tántorítani. De midőn Marcell a boldog vértanú magát Krisztus katonájának mondá, ki többé Krisztusnak adott fogadásánál fogva világi hatóságot nem szolgálhat, s ezt olly tekintélylyel adá elő , miszerint ö látszott inkább a fölötte Ítélő birájának lenni, Agrikolán dühös szavakban tört ki. Midőn Kasszián ezen szavakat iro- gatá, s midőn hallá, hogy a jeles vértanú buzgó- ságától legyőzetett Agrikolán Aurél fejvesztési Ítéletet hozott, utálatát világos szavakkal kifejezvén az Íróeszközöket a jegyzőkönyvvel együtt földre veté. Mit midőn a tanács bámula és Marcell nevetni kezde, Agrikolán Aurél remegve fölugorván székéről , mondá : „Miért vetetted el utálattal a jegyzőkönyveket ?“ Feleié boldog Kasszián: „Mért igazságtalan Ítéletet hoztál.“ Erre Agrikolán, hogy feddéseit tovább ne hallgassa, tüstént megfogatáés bebörtönözteté őt. II. Igen, nevetett boldog Marcell vértanú örömében , mert a Szentlélek sugalatából előre megtudd, hogy Kasszián a vértanuságban őt követni fogja. — E nap boldog Marcell, a város legnagyobb várakozására óhajtott célját elérte. Nem sok idő múlva pedig, azaz karácson hava 3-án a tiszteletre méltó Kasszián ugyanazon helyre vitetett, hol MarKriszt, után 298-ik évben.
