Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

városokba, honnan néhány nap múlva visszatérvén Nicaea városába, Istennek e szentjeit maga elé ál- littatá, mondván nekik : „Meggondoltátok-e e liosz- szu idő alatt, mikép kerüljétek ki a rettenetes kínokat? Halgassatok rám fiaim! s áldozzatok az isteneknek.“ Sz. Trypho feleié: „Megtisztít bennünket az Isten, a mindenek bírája, s az egész természetnek alkotója.“ Es tovább folytatja: „Ne fogj újra a faggatáshoz; hasztalan minden tudakozódásod: most is azt mondjuk, mit már előbb is hallottál tőlünk , hogy t. i. a mi hitünket senkisem döntheti meg, miután a mi Urunk Jézus Krisztusunk maga mondá: a ki engem megtagad az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt.“ Aquilin : „Legalább önmagatokon könyörüljetek, és áldozzatok a nagy isteneknek; mert látom, bennetek nem csekély tudomány és bölcsesség rejlik.“ Respicius: „Mi magunkon jobban nem könyörülhetünk, mintha a mi Urunkat, Jézus Krisztust igaz birónak állhatatosan valljuk, ki eljövend megítélni mindegyikünk tetteit.“ Erre Aquilin mondá: „Hozzatok elő szegeket, és azokkal verjétek ki lábaikat.“ Mi megtörtérvén a zordon télben a legkeményebb hidegben a városon keresztül hurcolták szegényeket. De az ördög még sem árthatott nekik, sőt inkább jobban megerősödtek az Urban annyira, hogy Aquilin bámulatra ragadtatva kérdé őket: Mi ez? nem érzi- tek ti a kínokat“ ? S a szentek viszonzák : „Nem, mert úgy látszik, mintha a szegek nem lábainkba, hanem csak saruinkba volnának szúrva.

Y. Most a főnök csodálván állhatatosságukat, kezöket hátra kötteté, s mezítelenre megcsapatá őket olly kegyetlenül, hogy a verésben maguk a kiűzök elfáradtak. Mire a főnök haragra lobbanván kampókkal hasogattatá, s égő szövétnekekkel sütögetteté oldalaikat. A szolgák engedtek ugyan a parancsnak, de alig értek a fáklyák oldalaikhoz, s ime az Isten angyala megjelenék a szenteknek, s drága kövekkel, virágokkal ékesített koronákat