Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

270

Véitanusííg'H nak ideje.

nuk közé, mert midőn azt vélte, hogy Krisztus hitének megsértése nélkül nem katonáskodhatik, vonakodott a katonai jelvényt fölvenni, s azért halállal bűnhődött. Szenvedésének emlékiratait, mellyek bizonyára az ókor hitelesebb emlékei közé tartoznak , az Oxfordban már sajtó alól kikerült száreni kéziratból szinte Mabillon János a „veterum Ana- lectoruln“ cimü könyve negyedik kötetének függelékéhez csatolá ; melly kiadásokkal összevetve adjuk azokat „Sz. Mihál a tengeri veszélyben“ nevű zárda kéziratából, mellyben hibátlanabbal találhatók.

2. Szent Miksa K. u. 295—ik évben halt meg, mint ez az emlékiratokban fölhozott tanácsfők neveiből kiviláglik, és pedig böjtmáshó 12-én. Melly napon az Adó, Notkér és Béda által közzétett, s más kéziratokban heverő vértanuköny vekben is tisztelteik emléke ; e napra teszik azt a Bollandisták is, csakhogy a helyet, hol szenvedett, nem említik.

3. Továbbá bizonyos, miként ezen boldog vértanú Thebesztében szenvedett, melly város püspöki székhely voltNumidiában. Már csak ezért is kiiga- zítandók Galezin és Barónius vértanukönyveik, mellyekben böjtmáshó 12-én mondatik, hogy Miksa vagy Mamilián Rómában szenvedett; vagy hihetőleg ezen Miksa a mienktől különböző. — Bizonyára, miket Barónius a római vértanukönyvhöz tett jegyzeteiben az ő Miksájának tulajdonit, hogy t. i. róla szó van sz. Orbán pápa és szűz Cicelle vértanuk emlékirataiban, a mi Miksánkra nem illenek, sőt, mint a Bollandisták az idézett napról mondják, másra sem. Mert szűz szent Cicelle közzétett emlékirataiban Miksa vértanú egyszersem fordul elő , hacsak Maximus, Almáchius tartományi főnök komornoka nem mondatik Miksának, kit Valérián és Tiborc vértanuk kereszténységre téritének, s ki azután tüzes golyókkal veretvén, mint vértanú múlt ki. Ezen Maximus a Bollandisták megjegyzéseként némelly kéziratokban Maximiánnak is neveztetik. Azon-