Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

tény vagyok; nevem pedig, ha épen tudni akarod, Bonifác.“ Ekkor a biró monda : „Mielőtt bűnhődnél, áldozz a halhatatlan isteneknek.“ Bonifác: „Nem egyszer mondám már, hogy keresztény vagyok, s ép azért nem is fogok áldozni az ördögöknek és az iszonyatos bálványoknak. Azért minden késedelem nélkül tégy velem a mint tetszik, ime testem hatalmadban van.“

IX. Ezek hallatára iszonyú haragra lobbanva fölfüggesztetni, s testét karmokkal folszaggattatni parancsolá, mit a gonosz szellem szolgái olly iszonyatosan hajtottak végre, s annyira szaggatták testét, hogy csontjai látszának. Bonifác azonban mindezeket nagy hallgatással tiiré, szemét egyedül a sz. vértanukra függesztvén. Ezután a biró íolemelteté öt a földről s körülbelül egy órai szünet után mondá neki: „Nyomorult! áldozz a halhatatlan isteneknek, s könyörülj tenmagadon.“ Mire Bonifác: „Nem pirulsz-e te legnyomorultabb! annyiszor kényszeríteni az áldozásra , holott hallani sem akarok veszendő bálványaidról?“ Erre dühbe jővén a biró, szegeket élesíttetett, s körmei alá vereté azokat. A sz. vértanú pedig égre emelvén szemeit , vidáman tiiré fájdalmait. Látván a gonosz biró, hogy a kínzásokat nem érzi, fólnyittatá száját s forró ólmot öntetett bele. Krisztus sz. bajnoka Bonifác pedig égre tekintés íolsohajta az Úrhoz, mondván: „Hálátadok

Neked Uram Jézus Krisztus, Istennek Fia!------Légy segítségére szolgádnak, könnyits fájdalmaimon, s ne engedd hogy győzelmet nyerjen fölöttem a gonosz biró ; mert tudod, hogy mindezeket a te Nevedért szenvedem.“ Imáját végezvén a sz. vértanukat kéré mondván : „Kérlek titeket Krisztus szolgái, esedezzetek érttem szolgátokért.“

X. Erre a sz. vértanuk egyhangúlag felelék : „A mi Urunk Jézus Krisztus küldje angyalát, és szabadítson meg az istentelen bírótól, engedje mi- nélelöbb bevégezni pályádat, fólvevén téged szentjei közé.“ Midőn imáikat végezték és „Ament“ mon-