Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

24â

gálni.“ Erre az elnök : „Vagy vess véget fölösleges fecsegésednek, vagy ha ezt tenni vonakodol, azonnal véget vettetek életednek.“ Mikre Donacián ezt feleié : „Fenyegetéseid, mellyekkel engem ijesztesz, téged illetnek; azon tőrbe, mellyet nekem vetsz, magad fogsz esni, ki hamis hitedben megvakulva a sötétséget a világosság elejébe teszed, s lelki homályodban az igazság világát, Krisztust nem tekinted.“ Ekkor az elnök dühbe jött s békákkal terhelt szentünket tömlőére vettetni paranesolá, hogy kíneszközeinek kegyetlensége vagy a szenvedő hitét törje meg, vagy legalább a nézőkben fojtsa el a kedvet : Krisztusban hinni.

IV. Ezután testvérét állittatta ki a nép elé, 3 ehhez intézett szavaiban a hizelgés méze közé a rábeszélés mérgét is keveré, hogy igy . az erényében rendületlent a hizelgés csábja által ejtse meg. Nyájas és sima külsővel közeledve hozzá, imigyen szólítja meg : „Hallom Rogaeián! hogy te is elpártoltál MostRogo- megfontolatlanul azon istenek tiszteletétől, kik ne- Climel1jes'u ked életet s a bölcseség sokféle adományait ajándékozni kegyeskedtek. Azért valóban szégyen volna, ha illy szép észbeli tehetséged mellett őrültté tennéd magadat ezen újságok által. De leginkább őrizkedjél attól, nehogy csak egy Istent vallván a többi istenek haragját vond magadra. Mivel pedig még nem haliám, hogy a keresztség által bemocskoltad volna magadat : azért ha makacsságod másra nem ösztönözend, reményed lehet, hogy ha az istenek kegyelmökbe visszafogadnak, a császárok palotái- s az istenek udvaraiban szerencsés életet fogsz élni, sőt méltóságokbani előmenetelt is várhatsz.“ Erre Rogaeián : „Helyesen Ígérgetsz gonoszakat magad is gonosz lévén, ki először emlited a császárok kegyelmét, azután az istenekét. De mikép lehet istenek gyanánt tisztelni azokat, kik az emberek után helyeztetnek ? noha közös nyomortok az : hogy mig ők (az istenek) ércből öntött szobrok lévén, süketek, ti a jobb erkölcsök hallására bezárjátok füleiteket;

16*