Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról
235 halálát s nem sírtunk testvéreink hült tetemei fölött , sőt inkább dicsértük s örömmel kisértük őket, mert méltóknak találtattak Urok- s Istenökért szenvedhetni. De most sem izgatott föl maga a legvégsőbb szükség sem, sőt a veszedelmekben cso- daerejü s merényekre bátorító kétségbeesés sem birt bennünket arra, hogy ellened forditsuk fegyverünket. íme ! kezeinkben a fegyver, s mégsem állunk ellent, mert inkább akarunk meghalni, mint ölni, inkább vágyódunk ártatlanul befejezni, mint bűnösökként folytatni éltünket. Rendelj és parancsolj bármit ellenünk , mi készek vagyunk minden kínt, tüzet, vasat kiállani. Keresztényeknek valljuk magunkat, azért a keresztényeket nem is üldözhetjük.“ — Y. Midőn Maximián ezeket hallá s látva Krisztus hitébeni állhatatos lelkületűket, kétkedék kát megöleti, azon, ha valljon dicséretes állhatatosságukat megingathatja - e? Miiidnyájokat legyilkoltatni határozta tehát, s a vérparancs végrehajtását a köröskörül táborozó seregekre bizta. Az istenfélő ezredhez közeledvén az istentelenek, fegyvert fogtak e szentek ellen, kik az örök élet vágya miatt épen nem vonakodtak meghalni. Fölkoncoltattak tehát mindnyájan a nélkül, hogy ellenmondottak, vagy leg- kevésbbé ellenszegültek volna, hanem fegyvereiket letéve készségesen nyujták oda nyakukat vagy fö- detlen testöket üldözőiknek. Nem bizakodtak el sem sokaságukban sem fölfegyverkezettségökben, hogy harc utján vivnák ki igazságos ügyöket; sőt ellenkezőleg megemlékezvén, hogy Azt vallják meg, ki ellenmondás nélkül engedte magát a megöletés- re hurcoltatni, s mint a bárány, száját sem nyitá föl: ők is mint az Ur juharnak nyája odaengedték magukat a ragadozó farkasoknak, hogy azoktól mintegy szétszaggattassanak. A földet legott a legyilkolt szentek tetemei lepték el s födték be, a drága vér patakként folydogált. Hol a düh, melly csatatéren kivül illy mészárlást vitt volna végbe