Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Prudencius Aurél dicséneke szent Lőrinc vértanuságáról

202

Maximus a püspök többé nem léteze ekkor,

És a liivek pásztor nélkül elhagyva bolyongtak. Bódog után sóhajta, nevét kiabálta egész nyáj,

Kit bátor hitéért győzelmi babér koszorúza,

És ragyogó erkölcs, tudomány , aranyajkakajáltak Püspöki székre ; de illy fényben tündökleni nyilván Méltónak nem tartja magát, s elrejtve szivébe Érdeminek kincsét, nem mert magasabb fokot érni ^"püspöké" ®-ariS^ari) azért az idősb Quintusra*)ruházni helyesbvé óhajtja, / nek

de a emo Allítá, mivel ez hamarább nyert áldori tisztet nem fogadja. Mint ö, barna kevés — csak hét nap volt a kii—

lönbség 6).

E föpásztor alatt is azért áldor maradott ; s mert Rangnövelést nem ohajta, nagy érdemeit szaporítá, Quintus akármi nehéz ügyben hallgatta tanácsát. Bódog nyelve beszólt — ugyszólva — a püspöki szájból :

Az pásztorbottal, Bódog kormányza szavával. Nagy kegye Krisztusnak sok erény fényével özönlé

Megveti a kincseket.

Bódogot el most is, noha béke derűje mosolyga; Nem küzdött kevesebb harcot, mint küzde előbb már Szent hitéért. Ama bús zivatarban a testnek egészen Félreveté gondját, most is megvetve lemondott Tisztelet- és fényről ; nem hitte hogy érdeme biztos Volna egészen, azért gondosb lön őrzeni szerzett Üdvjavait, s miután meggyőzte halál veszedelmét Csönd idején bűnök szirtjét rettegve kerülte.

Mondva vagyon, mint gyöze halált és fényre- törekvést ;

lm ismét friss lomb a gazdag erénykoszorúból :

®) Quintust Ughell a nólái püspökök névsorában szentnek mondja.

8) Aldorszentelés mindig történt valahányszor a püspökök akarák és pedig többnyire vasárnapokon; igy Quintus és Bódog fölszenteltetése közt hét nap folyt le. — (Az áldorszentelés idejéről lásd Quesnelli not. in epist. 12. S. Leonis M. sat.).